SoundReborn Rankings: Springsteen

Erre figyelj:A végén Springsteen ismételt kiáltásai egyre kevésbé diadalmasak, inkább kifulladt segélykiáltások.

A félreértett amerikai

Born in the U.S.A.

Megjelenés
1984Album címe
Born in the U.S.A.Hossz
4:39

Roy Bittan szintetizátora és Max Weinberg pergője néhány másodperc alatt stadionméretűre nyitja a dalt. A hangszerelés nagy része ott, az 1982. áprilisi Power Station-felvételen alakult ki; az albumra a negyedik változat került. Toby Scott hangmérnök a pergőt egy hibás zengetőlemezen és zajzáron vezette át. Innen jön az a hatalmas, hosszan lebegő dörrenés, amely első hallásra szinte maga alá temeti a versszakokat.

Pedig azok egy Vietnámból hazatérő férfit követnek, aki munkát és érdemi segítséget sem talál, miközben a Khe Sanhnál harcoló bajtársa már nem tért haza. A cím ismétlése így sokkal keserűbb, mint amilyennek a stadionban hangzik. Ronald Reagan 1984-es kampányában a dal reményteli üzenetére hivatkozott, és ezzel akaratlanul is megmutatta, milyen könnyű csak a refrént meghallani. Tízezrek éneklik együtt egy magára hagyott veterán történetét.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A hosszú szaxofonszóló után Springsteen szöveg nélküli, kiáltásszerű hanggal zárja le a történetet.

Az utcai opera

Jungleland

Megjelenés
1975Album címe
Born to RunHossz
9:33

A stadionból most egy egész városba lépünk át. A Jungleland kilenc és fél perc alatt utcai operát épít a Magic Rat és a Barefoot Girl történetéből. Suki Lahav hegedűje és Bittan zongorája szinte kamarazeneként nyit, majd megérkezik a rockzenekar, a gitár, a dob és velük a teljes városi díszlet. Springsteen hátrébb áll, szereplőket mozgat, jeleneteket vág egymás mellé, és hagyja, hogy a zene ugyanúgy meséljen, mint a szöveg.

A dal nagy pillanata Clemons szaxofonszólója. A visszaemlékezések 16–18 órányi aprólékos stúdiómunkáról beszélnek: Springsteen rövid részletekben mutatta meg, mit szeretne hallani, Clemons pedig töredékről töredékre rakta össze. A csendes belépéstől a kiáltásig a szaxofon egy teljes történetet mond el szavak nélkül. Ennél nagyobbra már aligha nőhet az E Street Band.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A „You can't start a fire” refrén felszabadult popdallama mögött a szöveg valójában kiégettségről beszél.

A popsztár

Dancing in the Dark

Megjelenés
1984Album címe
Born in the U.S.A.Hossz
4:05

A Dancing in the Dark egy kiadói kérésből és egy dühös éjszakából született. Jon Landau az elkészült album végén még hiányolt egy igazán erős kislemezt. Springsteen állítólag azt válaszolta, hogy hetven dalt írt, ha Landau még egyet akar, írja meg maga. Aztán visszament a szállodai szobájába, és megírta. A frusztráció benne maradt a szövegben, Roy Bittan rézfúvóst utánzó szintetizátorriffje és Max Weinberg gépiesen pontos lüktetése viszont tökéletes popdalt épített köré. A kiégésről szóló dal lett pályája legnagyobb amerikai slágere.

Brian De Palma videója már a teljes MTV-korszakot hozta: nagy színpad, tömeg, játék a kamerával, majd az a jelenet, amelyben Springsteen felhívja táncolni az akkor még ismeretlen Courteney Coxot. Az E Street Band továbbra is ott van mögötte, de a hangsúly áthelyeződött. Clemons szaxofonja rövid színezésre szorul, a vezető szerepet a szintetizátor és a refrén kapja. A Jungleland szinte operai zenekara itt szintetizátorral és refrénnel hajtott popgépezetté alakul. Elképesztően hatékonyan működik.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A refrén mögötti „li-li-li” vokál visszafogott hallelujaként emeli ki a dalt a sötét lépcsőházból.

A közös gyász énekese

The Rising

Megjelenés
2002Album címe
The RisingHossz
4:50

A The Rising egy New York-i tűzoltó szemével indul, aki a World Trade Center sötét lépcsőházában halad felfelé, hátán hatvanfontos felszereléssel, vállán a tömlővel. Springsteen a 2001. szeptember 11-i támadásból egyetlen ember útját követi. A versszakok szűkek és levegőtlenek, aztán a „Come on up for the rising” refrénnél megérkezik a teljes zenekar.

Ez volt Springsteen első stúdióalbuma az E Street Banddel a Born in the U.S.A. óta. A 1999–2000-es újraegyesülés után Brendan O’Brient hívta producernek, aki frissebb, tömörebb hangot adott a zenekarnak. A dal közben sem oldja fel könnyen a gyászt: feketeség, könnyek, emlékezés és egy életről szóló álom kerül egymás mellé. A stadion itt közös gyászmunka helyévé válik.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A gitárszóló alatt tisztán hallani Jeff Porcaro dobjának és Randy Jackson basszusának feszes összjátékát.

A zenekar nélkül maradt útkereső

Human Touch

Megjelenés
1992Album címe
Human TouchHossz
6:31

A Human Touch alighanem a legvitatottabb választás ebben a tizenkét dalban. Nálam azért fér be, mert megmutatja, mi történt, amikor Springsteen 1989-ben feloszlatta az E Street Bandet, Los Angelesbe ment, majd olyan session-zenészekkel kezdett dolgozni, mint Jeff Porcaro és Randy Jackson. A régi csapatból csak Roy Bittan maradt mellette, billentyűsként és társproducerként. A felvételek másfél évig húzódtak, több stúdiót jártak meg, és nagyjából huszonöt dal készült el. A címadó szám csiszolt, hosszú és tudatosan nagyszabású lett, de az E Street Band jellegzetes összjátéka eltűnt belőle.

Ez a korszak máig megosztja a hallgatókat, és érthető, miért. Az elnyújtott gitárszóló, az ismétlődő refrén és Patti Scialfa háttérvokálja már egy új élet felé mutat, közben Springsteen leválasztotta magáról azt a zenekart, amelyet addig szinte a saját hangjának hittünk. A show teljes méretű maradt, miközben az ismerős kollektív erő eltűnt mögüle.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A zongora és a szájharmonika mögött a harangjáték apró, csilingelő hangjai is fel-felbukkannak.

A meghívó költő

Thunder Road

Megjelenés
1975Album címe
Born to RunHossz
4:49

Az első kép egy becsapódó szúnyoghálóajtó és egy lány, akit Marynek hívnak. A Thunder Road különös nyitódal: hagyományos refrénje sincs, a címe is csak menet közben bukkan fel, mégis úgy működik, mint egy ötperces meghívó. Roy Bittan zongorája és Springsteen szájharmonikája kettesben indítja el, aztán fokozatosan megérkezik mögéjük az E Street Band. A végén Clarence Clemons szaxofonja viszi ki az egészet az országútra. Itt a szökés még valódi lehetőségnek tűnik. Valaki csak annyit mond: gyere velem, hátha odakint jobb lesz.

A nyitósor körül negyvenhat évig egy apró, de makacs hiba élt. A hivatalos szövegközlések szerint Mary ruhája „waves”, vagyis integet, miközben Springsteen valójában azt énekelte, hogy „sways”, azaz ring vagy leng. 2021-ben rajongók kezdtek vitatkozni róla, végül Jon Landau elismerte az elírást, és kijavították a hivatalos oldalt. Springsteennél még egy ilyen apróság is számít: negyvenhat év után is akadt hallgató, aki kiszúrta, hogyan mozdul Mary ruhája.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A refrénekben a vonósok kitágítják a teret, a következő versszak pedig újra szűk, mesélői hangra vált.

Az öregedő filmszínész

Western Stars

Megjelenés
2019Album címe
Western StarsHossz
4:41

A dal főszereplője egy hanyatló westernszínész, akinek legjobb története az, hogy John Wayne egyszer lelőtte egy jelenetben. Ebből az egy emlékből még mindig kijön néhány ingyen ital, miközben a nagy filmszerepek helyét gyógyszer- és hitelkártya-reklámok vették át. Springsteen teljesen beleáll ebbe az idegen életbe. Kevés mozdulattal rajzol meg egy férfit, aki érzi, hogy a múltja egyre nagyobbnak, a jelene pedig egyre kisebbnek látszik.

Ron Aniello produkciója és Rob Mathes vonóshangszerelése a késő hatvanas évek dél-kaliforniai lemezei felé fordul. Springsteen maga is Glen Campbellt, Jimmy Webbet és Burt Bacharachot említette az album hangzásával kapcsolatban. A vonósok először csak körülveszik a mesélőt, majd az italokkal együtt egyre nagyobbra nőnek mögötte, végül szinte teljesen elcsendesednek. Így rajzolódik ki a kopott hollywoodi panoráma, benne valakivel, aki már főként a saját emlékeiben kap szerepet.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:Clarence Clemons rövid, kiabálós szaxofonbetétje váratlanul hasít bele a rockabilly lüktetésébe.

A bárzenész

Pink Cadillac

Megjelenés
1984Album címe
Nincs, eredetileg B-oldalHossz
3:33

A Pink Cadillac ötlete még a Nebraska felvételei közben, akusztikus formában született meg, a ma ismert zenekari változatot pedig 1983 májusában rögzítették. Springsteen egyedül, rögtönözve vette fel a gitáros alapsávot, másnap reggel pedig az E Street Band játszott rá. Végül lemaradt a Born in the U.S.A.-ról, és a Dancing in the Dark B-oldalán jelent meg.

A kislemez túloldalán egy laza, koszos rockabilly fogadta a hallgatót. A Peter Gunn-hangulatú gitárriff, a félig beszélt ének és a rózsaszín Cadillac köré írt szexuális kétértelműség együtt pont annyira komolytalan, amennyire itt kell. A dal B-oldalként is rádiós életet kezdett, Natalie Cole feldolgozásában pedig később amerikai Top 5-sláger lett. Néha ennyi is bőven elég.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A versszakok között Federici orgonája visszhangozza Bittan zongoratémáját, majd lassan önálló szólam lesz.

Az egzisztenciális balladista

Racing in the Street

Megjelenés
1978Album címe
Darkness on the Edge of TownHossz
6:53

A cím tudatosan visszanyúl Martha and the Vandellas felszabadult Dancing in the Street refrénjéhez, Springsteen utcáján azonban egészen más történik. A főhős egy '69-es Chevyvel versenyez, minden részletét ismeri annak, ami a motorháztető alatt dolgozik, és látszólag ura a saját világának. Az otthoni életében közben ott van egy nő, aki lassan elveszítette a régi önmagát. A versenyzés maradt az egyetlen hely, ahol még történik valami, a szabadság ígéretéből pedig szokás lett.

Itt halkul el igazán a történet. Roy Bittan zongorája visszafogottan indít, Danny Federici orgonája pedig egyre nagyobb teret kap, amíg az utolsó másfél percben az ének teljesen eltűnik. Zongora, orgona és dob marad egy hosszú, szöveg nélküli levezetésben. A Thunder Road autója még kifelé tartott a városból. Ez a Chevy éjszakánként ugyanoda ér vissza.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:Federici visszafogott orgonája az egyetlen élő E Street-szín a dobgép és a réteges szintetizátor mögött.

A csendes, makacs férj

Tougher Than the Rest

Megjelenés
1987Album címe
Tunnel of LoveHossz
4:33

A Tougher Than the Rest eredetileg gyors rockabilly-dalnak indult, Springsteen azonban lelassította egy súlyos, countrys középtempóra. Gitárt, billentyűt, dobgépet és szájharmonikát maga játszott fel rumsoni otthoni stúdiójában; Danny Federici orgonája és Max Weinberg néhány ütős sávja maradt meg az E Street Bandből. A beszélő a kitartását kínálja fel, teljesen tisztában a saját hibáival. Ez jóval szerényebb ajánlat a Thunder Road közös szökésénél, és ettől hihetőbb.

A későbbi turnékon Patti Scialfával közös duett lett belőle, és ettől a dal új jelentést kapott. A névtelen megszólított eltűnt, a színpadon már ahhoz az emberhez beszél, akivel azóta közös életet épített. A stúdióváltozatban még a magány dominál: tompa dobgép, sötét szintipad, kevés orgona és egy rövid szájharmonika. A stadionból itt már alig maradt valami.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A tükörről szóló sorban a főhős már saját magát sem ismeri fel; itt sűrűsödik össze a dal üzenete.

A másik ember hangja

Streets of Philadelphia

Megjelenés
1993–1994Album címe
Philadelphia filmzeneHossz
4:12

Jonathan Demme olyan dalt kért a Philadelphia nyitányához, amely az AIDS történetét a széles, mainstream közönséghez is elviszi. Springsteen otthoni stúdiójában, dobgéppel és szintetizátorral készített egy visszafogott demót, amelyről azt gondolta, később majd rendesen kidolgozza. Demme már ebben meghallotta a filmet. Az otthoni felvétel lett az alap, később háttérvokálok kerültek rá, gitár viszont egyáltalán nincs benne.

A hangszerelésnél is nagyobb váltás, hogy Springsteen egy AIDS-ben haldokló férfi hangján énekel, akinek a teste és az önmagáról őrzött képe egyszerre tűnik el. Nincs fölötte nagyzenekari védelem, és a szerep mögül sem lép ki magyarázni. A szinte suttogó ének közelebb visz ehhez az idegenhez, mint bármilyen nagy gesztus tudna. Nálam ezért második. Egy filmzenei megrendelésből született dal, amelyből minden megszokott Springsteen-kellék hiányzik, a hangját mégis azonnal felismerni.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A mandolin rövid motívuma minden versszak alatt visszatér, ettől marad végig nyugtalan a kazettás felvétel.

A magányos történetmondó

Atlantic City

Megjelenés
1982Album címe
NebraskaHossz
4:00

Az első sor egy valós maffiagyilkosságból indul. Philip „Chicken Man” Testát 1981 márciusában a háza verandája alatt elrejtett pokolgéppel ölték meg Philadelphiában. Ebből lesz egy férfi története, aki adósság, munka nélküliség és fogyó lehetőségek között tesz még egy próbát Atlantic Cityben. Tudja, hogy rossz emberekhez csatlakozik, mégis azt reméli, talán most fordul a szerencse. A refrénben újra meg újra kimondja: minden meghal egyszer. Utána rögtön hozzáteszi, hogy talán minden vissza is térhet.

A felvétel Springsteen Colts Neck-i bérelt házában készült egy Mike Batlan által beállított négysávos kazettás magnón. A harmadik vétel került az albumra. Chuck Plotkin és az E Street Band később megpróbálta stúdióban újraalkotni, de a nagyobb hangzásból eltűnt az a szűk, kísérteties tér, amelyben a történet élt. Maradt az otthoni kazetta, a gitár, a mandolin és az egymásra vett, nyers ének. Nálam ezért az Atlantic City az első ezen. a listán: a legkevésbé Springsteen-hangból itt marad meg a legtöbb Springsteen. A stadiontól eddig jutottunk. Egy hálószobáig.

Hallgasd megSpotify · track

A határvidék mesélője

Adelita

Megjelenés
2025Album címe
Inyo / Tracks IIHossz
4:37

Az Atlantic City után nehéz még egyet lépni befelé, ezért az Adelita egészen más energiát hoz. A dal a The Ghost of Tom Joad korszakának határvidéki történeteiből nőtt ki, Springsteen dél-kaliforniai motoros útjai és az amerikai-mexikói határ hírei táplálták. A középpontban a mexikói forradalom soldaderái állnak, azok a nők, akik fegyverrel, ellátással és szervezéssel is részt vettek a harcokban. Maria Herrera-Sobek corrido-kutató „Non Lyric Author” kreditet kapott a felvételen. Ez még Springsteen katalógusában is ritka lábjegyzet.

A hangszerelés még meglepőbb. Luis és Alberto Villalobos hegedűi, mariachi-hárfa, vihuela, guitarrón és trombiták veszik körül Springsteen visszafogott angol énekét. Rockgitárra itt nincs szükség. A dal a kilencvenes évek közepének környékén született, teljes története és végleges felvételi ideje azonban nem rajzolható meg teljes bizonyossággal; csak 2025-ben került nyilvánosság elé az Inyo anyagával. Az Adelita ezért marad rangsoron kívüli easter egg: hetven fölött egy addig ismeretlen arc került elő Springsteen életművéből.

Hallgasd megSpotify · track

Aftershow

A lista zárásaként

Egy másik napon talán máshogy állna össze a tizenkettő, más rajongónál pedig egészen biztosan. De legyen itt még négy dal, ami zseniális, de most csak hajszállal maradt le.

Born to Run

1975

A Springsteen-mítosz legtisztább himnusza, de a Thunder Road és a Jungleland már két külön oldalt mutat ugyanarról a lemezről.

Tenth Avenue Freeze-Out

1975

Az E Street Band születéstörténete és a soul-showman nagy pillanata. Harmadik Born to Run-tételként túl nagy súlyt kapott volna ugyanaz a korszak.

Brilliant Disguise

1987

A gyanakvó férj pontosabb önvizsgálata. Nálam most a Tougher Than the Rest melegebb és kitartóbb ajánlata nyerte ezt a helyet.

Lucky Town

1992

A gyorsabban, szinte egyszemélyes zenekarként dolgozó Springsteent mutatja, az 1992-es fordulatot mégis a vitathatóbb Human Touch mondja el élesebben.

Bruce Springsteen fekete-fehér koncertportréja

A teljes válogatás