Seattle és környéke
Mi volt a grunge?
A grunge a nyolcvanas évek második felében kialakult washingtoni rockszíntér gyűjtőneve. Seattle lett a történet központja, de a zenészek és zenekarok egész hálózata működött a város körül is. Ugyanazokban a klubokban játszottak, gyakran megfordultak egymás zenekaraiban, ugyanazokkal a producerekkel dolgoztak, és néhány helyi kiadó, rádióműsor, fotós és újságíró segített valódi színtérré összekötni őket.
A hangzás több irányból érkezett. A Black Sabbath súlyos riffjei ugyanúgy benne voltak, mint a punk gyorsasága és közvetlensége, a hardcore nyers ereje, a garázsrock egyszerűsége és a hetvenes évek hard rockjának dallamai. A gitárok vastagon, torzan szóltak, az ének a visszafogott motyogástól a rekedt üvöltésig bárhová eljuthatott. Sok dalban egymásnak feszült a lassú, nehéz alap és a megjegyezhető refrén, vagy a csendesebb verze és a hirtelen kitörő zaj.
Ettől még nincs olyan recept, amely minden grunge-zenekarra ráhúzható. A Melvins lassú és nehéz, a Mudhoney koszos és lendületes, a Soundgarden technikásabb és pszichedelikusabb, az Alice in Chains sötétebb és fémesebb zenét játszott. A Nirvana különösen jól értett ahhoz, hogyan lehet zajból azonnal megjegyezhető popdalt építeni, a Pearl Jam pedig egy tágasabb, klasszikus rockból is táplálkozó változatot vitt világsikerre. A közös karaktert leginkább a súly, a zaj és a dallam közötti feszültség adta.
Amikor a színtér divatba jött, a sajtó egyetlen seattle-i hangzásként kezdett beszélni róla. Belülről jóval változatosabb volt a kép. A zenekarokat elsősorban a hely, a személyes kapcsolatok és a közös háttér kötötte össze. A grunge ezért hallgatás közben válik igazán érthetővé: ugyanazok az alapanyagok újra és újra felbukkannak, közben minden fontos zenekar felismerhetően a saját nyelvén szólal meg. A fotón látható Nirvana ennek a történetnek a legismertebb szereplője, de csak a teljes színtér részeként látszik, miből nőtt ki a sikere.
