SoundReborn Rankings: Radiohead B-Sides

Erre figyelj:A liftben rekedt ember képeit, amelyek a „No Surprises” klausztrofóbiáját idézik.

Az elfojtott sláger

Lift

Megjelenés
2017Album címe
OK Computer OKNOTOK 1997 2017Hossz
4:06

1996 tavaszán a „Lift” már az Alanis Morissette-turnén szólt, és könnyű volt benne meghallani a következő nagy Radiohead-slágert. A zenekart ez inkább nyugtalanította. Ed O’Brien későbbi visszaemlékezése szerint tudat alatt „megölték” a dalt, mert egy könnyen eladható siker olyan pályára terelhette volna őket, amelyen már nem akartak továbbmenni. Az OK Computer tervezett első kislemeze így két évtizedre az archívumban maradt.

A 2017-ben kiadott stúdiófelvétel visszafogottabb az 1996-os koncertváltozatoknál. Yorke szinte befelé énekel, a tempó sem sürget annyira, aztán kinyílik a refrén. Ebből ma is könnyű meghallani, miért tűnt a „Lift” veszélyesen biztos slágernek. Oscar Hudson klipje szó szerint folytatja a történetet: Yorke egy liftben ragad, miközben a régi Radiohead-videók szereplői is felbukkannak körülötte.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A dal vége felé kitartott „move along” énekfrázisra és a körülötte hagyott csendre.

Az akusztikus vallomás

Gagging Order

Megjelenés
2004Album címe
Com Lag: 2plus2isfiveHossz
3:36

Ed O’Brien 1999. július 22-i stúdiónaplójában még cím nélkül bukkan fel: Thom Yorke egy új akusztikus dalt játszott a többieknek, amely egy héttel később már „Move Along” munkacímen futott. A kiadott változat valószínűleg a 2002 tavaszi próbák idején készült. Először 2003-ban, a „Go to Sleep” második CD-kislemezén jelent meg, majd 2004-ben felkerült a Com Lag: 2plus2isfive gyűjteményre.

A felvételen Yorke hangja és akusztikus gitárja marad egyedül, a finom pengetett díszítések mégis folyamatos mozgásban tartják. A szelíd hangzás alatt kontrollról, eltompításról és kiszolgáltatottságról szóló képek sorakoznak. Yorke 2003-ban egy rádióinterjúban valódi nyilatkozati tilalomhoz kötötte a címet, az ügy részleteit azonban nem nevezte meg. A visszafogottság így a dal történetének is része lett.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A sűrű főriffből nyíló dallamosabb refrénre, ahol a támadás mellé melankólia érkezik.

A korai gitárroham

The Trickster

Megjelenés
1994Album címe
My Iron LungHossz
4:42

A „The Trickster” 1993-as koncerteken még instrumentális darabként formálódott, az első dokumentált énekes változata 1994 februárjában hangzott el. A The Bends munkálatai alatt lett belőle kész dal, végül a „My Iron Lung” kiadvány második tételeként jelent meg. Az albumról lemaradt, 2001-ben mégis váratlanul visszakerült néhány Amnesiac-turné koncertprogramjába.

A dal gerince egy sűrű, szögletes gitárriff, amelyre több eltérő gitárhang rakódik: érdes ritmus, ideges magas motívumok és zajos kitörések. A refrén dallamosabb, melankolikusabb teret nyit az agresszív versszakok között. A négy és fél perc dinamikája túlmutat a szokásos halk-hangos váltáson; a riff sűrűsége és a gitárok szerepe folyamatosan változtatja a nyomást.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:Az ének és a zongora apró időeltolódásait, ahogy Yorke a sorvégeket előre vagy hátra húzza.

A csendben maradt dal

Last Flowers

Megjelenés
2007Album címe
In Rainbows Disk 2Hossz
4:26

Egy Oxfordban, a Radcliffe kórház felé vezető úton álló tábla adta a dal hosszabb címét. A „Last Flowers” már az OK Computer korszakában létezett, az akkori stúdiófelvétel azonban Ed O’Brien szerint egyszerűen rosszul szólt. Colin Greenwood közben a fel nem használt anyagok közül ezt nevezte a kedvencének, David Bowie hatását is hallotta benne. Évekig keresték a formáját, végül az In Rainbows második lemezén jelent meg.

A kiadott változatban nincs dob és basszus, csak zongora és ének. A ritmusszekció teljes hiánya minden terhet Yorke kezére és hangjára tesz. A feszültséget az utolsó harmadban a jobb kéz egyre sűrűbb futamai építik fel, miközben az ének végig közel és enyhén rekedt marad. Ettől a „Last Flowers” teljesen kész felvételnek hat, a lecsupaszítás minden hangja szándékos.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A dal végén egyre torzuló pergőre, amely lassan esőszerű zajjá oldja a teljes ritmust.

A sötét lüktetés

The Amazing Sounds of Orgy

Megjelenés
2001Album címe
Pyramid Song kislemez, B-oldalHossz
3:38

A „The Amazing Sounds of Orgy” 2001-ben, a „Pyramid Song” kislemez B-oldalaként jelent meg, szövegtöredékei azonban már a Kid A időszakában felbukkantak a Radiohead honlapján. Yorke egy 2004-es interjúban az „orgiát” a hang, a fény, a falánkság vagy az erőszak túláradásaként értelmezte; ennél a dalnál főként az erőszak képét tartotta fontosnak. A bankok összeomlásáról szóló régi sorok 2012-re újra időszerűnek hatottak, és ekkor játszották el először koncerten.

A statikus, rituális lüktetés alatt hatalmas mélytartomány hullámzik, fölötte szétszórt ütősök és madárszerű, eltorzított hangok mozognak. A dal erejét a teljes hangkép fenyegető sodrása adja. Yorke éneke szinte mozdulatlan marad ebben a térben, a zárásnál pedig a pergő fokozatosan zajjá mállik. A trip-hopos alap és a horrorfilmszerű atmoszféra olyan sötét világot hoz, amely az Amnesiac mellett is megállna.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A zongoramotívum és a basszusriff egymásra csúszását a felvétel első szakaszában.

A sosem játszott dal

Cuttooth

Megjelenés
2001Album címe
Knives Out kislemez, B-oldalHossz
5:23

A rajongók sokáig „Tongue-tied” néven ismerték a Kid A és az Amnesiac stúdióidőszakában készült dalt. „Cuttooth” címmel végül a „Knives Out” 2001-es B-oldalán jelent meg, a régi név nyoma pedig a dalszövegben is ott maradt. Két sora a későbbi „Myxomatosisban” is felbukkan, bár az átvétel iránya bizonytalan. Ezt az összetett, kész felvételt a Radiohead soha nem játszotta el koncerten.

A zongoramotívum és a basszus már az elején összezár, mögöttük szintetizátorok, visszhangok és megfordított gitársávok dolgoznak. A szerkezet öt percen át sűrűsödik, majd torzított, zajos lezárásba fordul. Az Amnesiac effektekkel rétegzett hangzását viszi tovább, a basszus viszont végig megtartja rockdalnak. Könnyű átsiklani fölötte a kislemezek között, pedig a rétegei miatt érdemes alaposabban meghallgatni.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A „pearly whites” sor gúnyos frazírozását, miközben a gitárok egyre keményebbre váltanak.

A csillagos B-oldal

Pearly*

Megjelenés
1997Album címe
Paranoid Android kislemez, B-oldalHossz
3:33

A „Pearly*” címének végén ott maradt egy csillag, amelyre a zenekar sosem adott dokumentált magyarázatot. Ennyi év után már ez is hozzátartozik a dalhoz. A „Paranoid Android” kislemez B-oldalaként jelent meg, majd az OK Computer turné második felében rendszeresen bekerült a koncertprogramba. A fogyasztói kultúráról és nyugati kényelemről szóló értelmezés elterjedt, de hivatalos megfejtést ehhez sem adott a Radiohead.

A lefelé lépő, komótos gitárriff tartja össze a dalt, aztán a refrénnél hirtelen megugrik a hangerő és a gitárok súlya. Az eredeti felvétel érdesebb a későbbi japán EP remixénél, ami kifejezetten jót tesz Yorke sértett, gúnyos énekének. Három és fél perc az egész, mégsem engedi el egyszer sem a feszültséget.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A „welcome to Palo Alto” barátságos hangját Yorke énekében, a komor versszakokkal szemben.

A jövő városa

Palo Alto

Megjelenés
1998Album címe
No Surprises kislemez, B-oldalHossz
3:43

Az „OK Computer” címet előbb ez a dal viselte. Később „Silicon Valley” lett belőle, majd a Radiohead 1996-os kaliforniai látogatása után megkapta a végleges nevét. Az albumról korán lekerült, a „No Surprises” B-oldalához azonban turné közben újra elővették. A gitár, a basszus és az ének egy részét a turnébusz hátuljában rögzítették, Phil Selway pedig az Abbey Roadban játszott élő dobot a programozott alap mellé.

Az eredeti, 1998-as felvétel udvarias technológiai jövővárost mutat, barátságos felszínnel, mögötte ürességgel és elszigeteltséggel. A zene ezt nagy, hajtó gitárriffbe fordítja. A programozott és élő dob együtt feszes, enyhén gépies lüktetést ad, a záró szakasz pedig olyan erővel nyílik ki, hogy érthető, miért hallják sokan albumértékű dalnak.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A kaparós gitárkeretre, amely jóval erősebben szól itt, mint a filmzene Hooper-mixében.

A kötelező B-oldal

Talk Show Host

Megjelenés
1996Album címe
Street Spirit (Fade Out) kislemez, B-oldalHossz
4:41

A „Talk Show Host” a „Street Spirit (Fade Out)” B-oldalaként indult, majd Baz Luhrmann 1996-os Rómeó + Júlia filmje és Nellee Hooper filmzenei remixe széles közönséghez vitte el. Idővel még a Radiohead válogatáslemezére is felkerült. Kevés B-oldalból lett ennyire egyértelmű Greatest Hits-dal. Az eredeti, Nigel Godrich által készített 4:41-es felvétel gitárosabb és nyersebb a mozikból ismert változatnál.

A basszus és a megálló-elinduló dobritmus trip-hopos teret nyit, a gitár pedig szűk, karcos keretben tartja Yorke fenyegető énekét. A Portishead Dummy albuma azért jó párhuzam, mert ugyanaz a lassú groove és rossz előérzet dolgozik a felvételben. A „Talk Show Host” már 1995-ben kifelé mutatott a The Bends hagyományosabb gitárrockjából. Godrich és a zenekar itt már nagyon értette egymást.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A mix mélyén maradó zongorára, amely még a 2008-as szólóváltozat emlékét is őrzi.

A hétperces lebegés

Supercollider

Megjelenés
2011Album címe
Supercollider / The ButcherHossz
7:01

Yorke már 2008-ban bemutatta a „Supercollidert” szólózongorán, de a végső felvétel messz került ettől a csupasz kezdőponttól. A The King of Limbs munkálatai alatt indult, és csak az album 2011. februári megjelenése után fejezték be. Áprilisban a Record Store Day limitált, tizenkét hüvelykes kislemezén került a „The Butcher” mellé, két nappal később pedig digitálisan is megkapták a Radiohead oldaláról rendelt album vásárlói.

Gitár nincs benne, a zongora mélyen ül a mixben, fölötte nyugodt elektronikus pulzus és egyre több apró réteg mozog. A dal hét percen át úgy növekszik, hogy az alaptempó és a fő lüktetés szinte változatlan marad. A nagy kitörés helyett lassan kitágítja ugyanazt a teret, és ettől lesz hipnotikus. Annyira kerek felvétel, hogy az albumon kívüli státusza máig meglepő.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:A túlhajtott harmonikára, amely szándékosan kilóg a Radiohead precíz stúdióvilágából.

A bluesos kitérő

I Am a Wicked Child

Megjelenés
2004Album címe
Com Lag: 2plus2isfiveHossz
3:06

Az „I Am a Wicked Child” 2000 márciusában, a Radiohead egyik webcastjában hangzott el először. Teljes koncertdalként mindössze egyszer, 2002 augusztusában játszották Salamancában. A kiadott felvétel pontos sessioneredete nem tisztázott; 2003-ban a „Go to Sleep” második CD-kislemezén jelent meg, majd egy évvel később a Com Lag: 2plus2isfive gyűjteményre is felkerült.

A laza, nyers bluesos alap már önmagában ritka kitérő a zenekarnál, a kettőzött Yorke-ének és a panaszos harmonika pedig még messzebb viszi a megszokott Radiohead-hangzástól. A felvétel szándékosan darabos, ettől működik ennyire közvetlenül. A vallásos képekben megszólaló bűntudat súlyos, a zenekar előadása közben laza, szinte próbatermi marad.

Hallgasd megSpotify · track

Erre figyelj:Az ujjpengetett gitármintára, amely a 2016-os zongoraverzió teljes hangszereléséből hiányzik.

A kanonikus élő változat

True Love Waits, Live in Oslo

Megjelenés
2001Album címe
I Might Be Wrong: Live RecordingsHossz
5:04

Ed O’Brien egyik 2000-es stúdiónapló-bejegyzése már körülbelül az 561. próbálkozást emlegette. A „True Love Waits” 1995 óta szerepelt a koncerteken, miközben a zenekar az OK Computer, a Kid A és az Amnesiac időszakában újra meg újra megpróbálta rögzíteni. A megoldást végül nem a stúdió adta. A 2001. szeptember 9-i oslói koncerten Thom Yorke egyedül, akusztikus gitárral játszotta el; ez lett a dal első hivatalosan kiadott változata.

A stúdióforma 2016-ban, az A Moon Shaped Pool záródalaként született meg, lassú, visszhangos zongorával és egészen más érzelmi hőmérséklettel. Nigel Godrich később lekicsinylően beszélt az oslói felvételről, a rajongók számára mégis ez maradt a dal meghatározó alakja. Az oslói változatot ma is teljes dalnak hallani, saját ritmussal és az élő előadás közelségével. A 2016-os felvétel mellé került, nem a helyére.

Hallgasd megSpotify · track

A sláger csupaszon

Creep, Acoustic

Megjelenés
1994Album címe
My Iron Lung EPHossz
4:18

1993. július 13-án Thom Yorke a Los Angeles-i KROQ rádió stúdiójában újra eljátszotta azt a dalt, amelytől akkor már alig lehetett szabadulni. A „Creep” brit első kiadása még alig mozdult, az amerikai alternatív rádiók viszont slágert csináltak belőle, a brit újrakiadás pedig a hetedik helyig jutott. A KROQ akusztikus felvétele 1994-ben, a My Iron Lung EP zárásaként jelent meg.

Yorke egyedül énekel és akusztikus gitáron kíséri magát, Jonny Greenwood híres, refrén előtti torzított gitárcsapásai eltűnnek. A stadionméretűvé nőtt dal megint kényelmetlen, önmarcangoló vallomásnak hangzik. A felvétel közben korabeli dokumentum is: Greenwood később borzongva idézte fel a rádiós akusztikus változatokat és azt az időszakot, amikor a külvilág egyszerűen „Creep-emberekként” kezelte őket.

Hallgasd megSpotify · track

Aftershow

A lista után

Másik napon néhány helyezés biztosan elmozdulna, ez a négy dal pedig ott maradna közvetlenül a tizenkettő mögött. Mindegyik mellett komoly érv szól; ezúttal egy hasonló korszakot vagy hangot erősebben képviselő felvétel vitte el előlük a helyet.

How Can You Be Sure?

1995

A korai akusztikus Radiohead egyik legszebb darabja, Dianne Swann háttérvokáljával és a The Bends előtti időszak nyitottabb, szelídebb hangjával. A lecsupaszított pólusról ezúttal a „Gagging Order” került a tizenkettőbe, sötétebb és zártabb világával.

Up On the Ladder

2007

Az OK Computer korszakától az In Rainbowsig több alakban létezett, a Disk 2 verziója pedig remekül őrzi ezt a hosszú érési folyamatot. Ugyanarról a bónuszlemezről a „Last Flowers” jutott a tizenkettőbe, mert a zongora és az ének végletes egyszerűsége önállóbb karaktert ad neki.

The Daily Mail

2011

A magányos zongorakezdésből fúvósokkal és két dobbal felépített nagyzenekari robbanás továbbra is az egyik legerősebb késői Radiohead-felvétel. A sötét politikai hangot most a „The Amazing Sounds of Orgy” képviseli a tizenkettőben, szokatlanabb ritmussal és hangképpel.

Spectre

2015

A Bond-filmhez írt, majd túl sötétnek talált főcímdal zongorával és vonósokkal épít gyönyörűen nyugtalan világot. Hangja szorosan kapcsolódik az A Moon Shaped Poolhoz, így kevesebb új színt hoz, mint a bekerült ritkaságok.

A Radiohead öt tagja erős sárga fényben, Thom Yorke középen

A teljes válogatás