A felszínen a Still Loving You egy szakítás utáni történet elmesélve: a beszélő elrontott valamit, tudja, hogy a másik büszkeségét sértette meg, és most mindent megpróbál, hogy visszakapja azt, amit elveszített. A cím első hallásra a hűségről szól, a kitartó szerelemről, de ahogy a szöveg előrehalad, egyre inkább kiderül, hogy ez a szerelem inkább könyörgés, mint biztos pont. A teljes szöveg elolvasva is végigviszi ezt a kettősséget.
A dal a türelemmel kezd. „Time, it needs time / to win back your love again„, vagyis idő kell, hogy visszanyerje a másik szerelmét, és ez a nyitány rögtön kijelöli a tétet: itt semmi nem történik azonnal, a gyógyulás folyamat. A visszatérő „I will be there” sorok makacs jelenlétet ígérnek, mintha a beszélő azzal érvelne, hogy ha másban nem is, a kitartásában biztos lehet a másik.
A második versszak hozza be a dal legérdekesebb képét. „Love, only love / can break down the wall someday„, énekli Meine, és itt a fal még a kapcsolat metaforája. Csakhogy 1984-ben, egy német zenekar szájából a „the wall” szinte önkéntelenül a berlini falat is megidézi, hiába szerelmi balladának szánták. Ez a másodlagos jelentés azóta is ott visszhangzik a dalban.
A refrénben szigorodik a kép. A fal most már belső: „Your pride has built a wall / so strong, that I can’t get through„, a büszkeség épített olyan erős falat, amin a beszélő nem jut át. Itt derül ki, hogy az igazi akadály a sértett önérzet, a másiké és talán a sajátja is, miközben a szerelem végig megvan. Innen jön a dal egyik legőszintébb gesztusa: „If we’d go again / all the way from the start / I would try to change / the things that killed our love„, vagyis ha újrakezdhetnék, megváltoztatná azt, ami tönkretette a kapcsolatot.
Érdemes megállni ennél a falnál, mert ez a dal igazi izgalma. Rengeteg szakítós dal a másik hibáját sorolja, vagy a saját fájdalmát panaszolja, a Still Loving You narrátora viszont a büszkeséget nevezi meg akadályként, méghozzá úgy, hogy közben magára is mutat. A „pride” kétélű szó: ott van benne a másik megbántott önérzete, de ott a beszélő makacssága is, amely idáig juttatta a kapcsolatot. Amikor Meine azt énekli, hogy megpróbálná megváltoztatni azt, ami megölte a szerelmet, valójában beismeri, hogy a rombolásban neki is része volt. Ez a fajta önismeret ritka egy nyolcvanas évekbeli rockrefrénben, és sokat elárul arról, miért hat a dal felnőtt füllel másképp, mint kamaszkorban.
A harmadik versszak a bizalomra apellál, „Try, baby, try / to trust in my love again„, a második refrén pedig már a bűntudatot is kimondja: „Yes, I’ve hurt your pride / and I know what you’ve been through„. A beszélő beismeri, hogy fájdalmat okozott, és ezért kér még egy esélyt, azzal a szinte gyerekes makacssággal, hogy „this can’t be the end”, ennek nem szabad a végének lennie.
A másik, amit érdemes kihallani, az a hangnem. A korszak hard rock frontemberei jellemzően a magabiztosságot, a hódítást, a csábítást éneklik meg, Klaus Meine viszont itt végig kér. Bocsánatot kér, esélyt kér, és a végén már szinte könyörög, „you should give me a chance”. Egy ekkora hangú, ekkora színpadot uraló énekestől ez a fajta kiszolgáltatottság meglepően őszinte, és pont ez emeli a dalt a szokványos rockballadák fölé. Ilyenkor a hallgató egy olyan embert hall, aki hajlandó kicsinek látszani azért, akit szeret, és ez a vállalt sebezhetőség teszi a szöveget igazán emberivé.
A végére egyetlen mondat marad, az outro csupasz ismétlése: „I’m still loving you / I need your love„. Ennyi, és pont ez az egyszerűség a dal ereje. Ahogy a szerző, Rudolf Schenker összefoglalta, „egy szerelmi történet, ahol a felek felismerik, hogy talán vége, de azért próbálják újra”, és ennél többet a szöveg nem is akar. Maga Klaus Meine egyszer a Stairway to Heaven súlycsoportjába emelte a dalt, egy nagy power rock balladának nevezve, amelyik oda tartozik a műfaj legnagyobbjai közé.