A szöveg egyszerű nyelven jár körül egy ellentmondást: a beszélő tudja, hogy a kapcsolat veszélyes, mégsem bírja a másik távollétét. Nessa szerint ugyanez a visszatérés cigarettánál, cukornál vagy más rossz szokásnál is működhet.
“You could really be the death of me, but somehow I'm not moving on”
„Akár a végem is lehetnél, mégsem lépek tovább.”
A veszélyt már az első mondat felismeri. A beszélő tudja, milyen helyzetben van, ez a tudás mégsem indít el semmilyen cselekvést.
“If I could, I would actually leave, but I don't like it when you're gone”
„Ha tudnék, elmennék, de rossz, amikor nem vagy itt.”
Ez az első igazi csapda. Együtt lenni fáj, a távollét mégis rosszabbnak tűnik. Aki sokáig élt káoszban, annak a béke is üresnek és elviselhetetlennek érződhet.
“Tell me what you want from me, what you need me to do
You don't have to tell me, "Please," I'll sit pretty for you”
„Mondd meg, mire van szükséged; szépen, csendben maradok neked.”
A beszélő itt már előre teljesíti a másik kívánságát. A „szépen ülni” képben van játékosság, de a helyzet egyre kevésbé kölcsönös. Saját akarat helyett az válik fontossá, milyen alakban könnyebb őt megtartani.
“In love with the one who holds the gun”
„Abba vagyok szerelmes, akinél a fegyver van.”
A refrén fegyvere fizikai veszélyt és hatalmi különbséget is jelenthet. A beszélő szerelme és félelme ugyanahhoz az emberhez kötődik, ezért a biztonság és a veszély többé nem választható szét.
“Why is it we love what's bad for us?”
„Miért szeretjük azt, ami rossz nekünk?”
A kérdés fülbemászó egyszerűsége miatt majdnem az EP címévé vált. Nincs benne filozófiai újdonság: ismerjük azt a döntést, amelyről előre tudjuk, hogy rossz lesz, mégis megismételjük. A refrén nem próbál okosabb lenni ennél.
“Handcuff me, I'll throw away the keys, 'cause I don't mind, to you I'm bound”
„Bilincselj meg, a kulcsot majd én dobom el.”
A film emberrablásos alaphelyzete itt kerül a legközelebb a dalszöveghez. A nyugtalanító rész az önkéntes mozdulat: a fogság eszközét a másik adja, a menekülés lehetőségét már a beszélő számolja fel. Ettől a kép sötétebb egy egyszerű „nem tudlak elhagyni” vallomásnál.
“I promise I won't scream, don't need to breathe at all as long as you're around”
„Nem sikítok; levegő sem kell, ha itt vagy.”
A túlzás egyszerre romantikus, erotikus és kifejezetten kellemetlen. Itt látszik legjobban, milyen könnyen válik a dark romance esztétikája vonzóvá, miközben a leírt helyzet már az önfelszámolásról beszél. A dal ezt nem kommentálja kívülről. Benne marad a vágy nézőpontjában.
“Tell me what you want from me, what you need me to do
You don't have to tell me, "Please," I'm never leaving you”
„Soha nem hagylak el.”
Az első pre-chorusban Nessa még a viselkedését igazítja a másikhoz, másodszorra már a teljes jövőjét ajánlja fel. Az apró változás visszavonhatatlanná teszi azt, amit a bilincs és az eldobott kulcs felépített.
“Why do I pray? God knows I should run
But I'd go back to us”
„Tudom, hogy futnom kellene, mégis visszamennék hozzánk.”
A befejezésben sincs megvilágosodás. A beszélő felismeri a menekülés irányát, majd ugyanabban a mondatban visszafordul. Ez tisztességesebb, mint egy utolsó pillanatban odaragasztott felszabadulás. A Buffalo 66 nem fejti meg, hogyan lehet kijutni a körből; azt mutatja meg, miért olyan nehéz egyáltalán elindulni.
