Pop

Ella Langley – Choosin’ Texas

Ella Langley amerikai countryénekesnő „Choosin’ Texas” című dala 2025 októberében jelent meg, majd a 2026-os *Dandelion* album vezető kislemeze lett. A Langley, Miranda Lambert, Luke Dick és Joybeth Taylor által írt szám egy kapcsolat végét meséli el: a férfi visszatér Texasba, ahol ismét közel kerül egy ottani nőhöz, a párja pedig egy tánc közben érti meg, mi történik. A dal 2026-ban összesen 23 hétig vezette a Billboard Hot 100-at, és megdöntötte a lista első helyén töltött hetek rekordját.

Ella Langley – Choosin’ Texas Read More »

Choosing Her Country 2

SoundReborn Rankings: Choosing Her Country

2015-ben a country-rádióban arról folyt a vita, mennyi hely jusson a női előadóknak. Az azóta eltelt években a dalok többféle úton találtak közönségre: rádiós áttörés, streaming, videó vagy közvetlen rajongói figyelem vitte őket előre. Ez a tizenkét dal a Tomatogate évétől Ella Langley 2026-os rekordjáig követi a változó történetet.

SoundReborn Rankings: Choosing Her Country Read More »

The Cure: Disintegration (1989)

Robert Smith arca virágok és elmosódott fények közül bukkan elő a borítón, a Disintegration dalai pedig lassan adják ki a körvonalaikat. A The Cure 1989-es albuma több mint hetven percen át tartja fenn komor, mégis színes világát: hosszú hangszeres nyitások, pulzáló basszus és egymásra rakódó gitárok visznek végig rajta. A Pictures of You, a Lovesong és a Lullaby különböző hangon szólalnak meg, mégis ugyanannak az ívnek a részei. A borító, a stúdiómunka, a korabeli fogadtatás és az utóélet felől járjuk körül, hogyan állt össze ez a szokatlanul egységes lemez.

The Cure: Disintegration (1989) Read More »

Maren Dreamsicle

Maren Morris: D R E A M S I C L E (2025)

Maren Morris a Dreamsicle dalaiban egy szétesett élethelyzetből próbál új lemezidentitást építeni. A válás, az új kapcsolatok, a barátságok és a visszaszerzett személyes tér történeteit erős, rekedtes hang viszi, miközben a produkció country, pop, soft rock és Americana között mozog. Ez a sokszínűség néha felszabadítja a dalokat, máskor elkeni Morris karakterét. Az első hallgatások alapján öt szám már biztosan visszahív, de a tizennégy dalos album egésze még érésben van. A kérdés az, hogy idővel közelebb kerül-e Kacey Musgraves és Ella Langley számomra meggyőzőbb világához.

Maren Morris: D R E A M S I C L E (2025) Read More »

Look Sharp!

Roxette: Look Sharp! (1988)

A *Look Sharp!* története már önmagában valószínűtlen: egy külföldön alig támogatott svéd album egyik dala egy amerikai cserediák közvetítésével rádióba került, majd elindult a Billboard csúcsa felé. A nagy áttörés mögött azonban jóval több van egy szerencsés véletlennél. Per Gessle dallamai, Marie Fredriksson hangjának ereje, Clarence Öfwerman elektronikus részletmunkája és a rövid, harapós gitárok olyan arányba kerültek, amelyből azonnal felismerhető Roxette-hang született. A cikk azt követi végig, hogyan állt össze ez a képlet a stúdióban, a lemez két oldalán és azokban a dalokban, amelyekből később világsiker nőtt ki.

Roxette: Look Sharp! (1988) Read More »

Kacey 2

Kacey Musgraves – Mexico Honey

Kacey Musgraves első két albumát imádtam, a *Dry Spell* pedig azonnal visszahozta azt a régi, szellemes countryhangot, amelyet hiányoltam tőle. A *Middle of Nowhere* megjelenése után mégis az utolsó előtti dal, a *Mexico Honey* ragadt be igazán: már elsőre elképesztően hangulatos volt, húsz-huszonöt hallgatás után pedig a szövege is teljesen kinyílt. Megnézzük, hogyan épül fel ez a könnyen befogadható, mégis rétegzett kedvenc, mit ad hozzá a texasi country és a mexikói lüktetés találkozása, és miért hallja az egyik tábor nyári slágernek, a másik az album kakukktojásának.

Kacey Musgraves – Mexico Honey Read More »

Halsey

Halsey: The Girl in the Tower (2026)

Öt perc sem telik el, Halsey már vörös fényben járja be a színpadot, később a földön fekve gitározik, körpogót nyit a tömegben, majd felgyújtja maga körül a tornyot. A The Girl in the Tower tizenhat dala több európai fesztiválról érkezik, a film mégis egyetlen vad, jól felépített estének hat. A nagy slágerek sem állítják le: a Without Me akusztikus gitárral indul, aztán ugyanúgy visszatalál a zajhoz. Ez a hetvenöt perc Halsey-t abban a szerepben mutatja, amelyik most a legjobban áll neki: a zenekar előtt, gitárral a kezében, a közönséget keményen megdolgoztatva.

Halsey: The Girl in the Tower (2026) Read More »

Fleetwood Mac

Fleetwood Mac – Go Your Own Way

A „Go Your Own Way” úgy lett a Rumours első kislemeze, hogy a dal címzettje ott állt a másik mikrofon mögött. Buckingham Stevie Nicksről írta, Nicks pedig hiába kérte, hogy vegye ki a legbántóbb sort. Mick Fleetwood közben a Rolling Stones egyik számából próbálta kibányászni a dobmintát, végül saját, félrebillenő ritmust talált; egy Los Angeles-i lemezlovas élő adásban még az egyest sem találta benne. A záró gitárszólót öt-hat felvételből fésülték össze, ezért Buckinghamnek utólag meg kellett tanulnia a saját szólamát. A cikkben szétszedjük ezt a három és fél percet, a stúdióvitáktól a 963 koncertig, és megnézzük, hogyan fér meg benne egy hatalmas refrén és egy hamisnak tartott vád.

Fleetwood Mac – Go Your Own Way Read More »

Olivia Lollapalooza

Olivia Rodrigo: Lollapalooza Brasil (2025)

Olivia Rodrigo úgy érkezik meg Interlagosba, mintha az első dal előtt már fél órája tartana a koncert. A zenekar torzított gitárokkal hajtja, ő pedig rohan, kiabál, gitárt ragad, majd a zongoránál több tízezer embert vesz rá a közös éneklésre. A brazil közönség minden refrént teljes hangerővel ad vissza, ettől a GUTS World Tour fesztiválváltozata tömörebbnek és még elevenebbnek hat. A „drivers license” közös vallomás, a „bad idea right?” játékos káosz, a „good 4 u” alatt pedig egyszerre ugrál Interlagos. Ez a koncertfilm azért működik, mert a düh, a humor és a sebezhetőség végig ugyanabban a lendületben marad.

Olivia Rodrigo: Lollapalooza Brasil (2025) Read More »

Ariana Hate That I Made You Love Me

Ariana Grande – Hate That I Made You Love Me

Ariana Grande kislemeze elsőre alig kínál kapaszkodót: halk dob, köröző szintetizátor, visszafogott ének, nagy popfinálé nélkül. Mégis ebből lett tizedik amerikai listavezetője és nálam az a dal, amelyet egy nap alatt huszonötször indítottam újra. A petal megjelenése óta látszik, hogy a szám az album kontrollált dühének programadó darabja. Kinek szól a furcsa bocsánatkérés: egy volt partnernek, a rajongóknak vagy az egész sztárgépezetnek? Mit csinál a refrén előtti csend, miért vitatható a „barely tried”, és hogyan kerül mellé Lorde, egy Oscar-díjas operatőr és egy sárga ruhás kísértet?

Ariana Grande – Hate That I Made You Love Me Read More »