Olivia Rodrigo csillogó fekete fellépőruhában énekel, mögötte a koncertközönség látható

SoundReborn Live Events · fesztiválfilm

Olivia Rodrigo Lollapalooza Brasil 2025

Olivia Rodrigo úgy érkezik meg Interlagosba, mintha az első dal előtt már fél órája tartana a koncert. A zenekar torzított gitárokkal hajtja, ő pedig rohan, kiabál, gitárt ragad, majd a zongoránál több tízezer embert vesz rá a közös éneklésre. A brazil közönség minden refrént teljes hangerővel ad vissza, ettől a GUTS World Tour fesztiválváltozata tömörebbnek és még elevenebbnek hat. A „drivers license” közös vallomás, a „bad idea right?” játékos káosz, a „good 4 u” alatt pedig egyszerre ugrál Interlagos. Ez a koncertfilm azért működik, mert a düh, a humor és a sebezhetőség végig ugyanabban a lendületben marad.

São PauloInterlagos2025. március 28.20 dal1:29:24
A koncert magjaDüh · Kórus · Felszabadulás
Teljes koncertfilmYouTube · 1:29:24
A korszak albumaSpotify · 2024

Hat perc alatt elszabadul az este

Hat perc sem telik el, amikor Olivia Rodrigo már keresztülrohan a színpadon, a zenekar vastag gitárhanggal tolja a „ballad of a homeschooled girl”-t, a São Pauló-i közönség pedig az utolsó daloknak kijáró hangerővel üvölti vele a sorokat. A koncertnek alig van bemelegítő köre. Az „obsessed” megadja a kezdőlökést, a második szám pedig már teljes erővel visz mindent. Jó kezdés. Aki eddig egy visszafogott, szomorú dalokat éneklő popsztárt várt, az nagyjából itt engedi el ezt az elképzelést.

Rodrigo színpadán a düh, a sértettség, az önirónia és a felszabadult hülyülés gyorsan váltja egymást. A dalokban felgyűlt feszültség élőben közös kiabálássá alakul, és a brazil közönség minden felkínált sort teljes hangerővel ad vissza. A balladák sem hűtik le az estét. A „drivers license” alatt a tömeg éneke még jobban megemeli a hőfokot, mert több tízezer ember ugyanazt a csalódást mondja ki egyszerre. Ettől lesz a koncert meglepően közeli, miközben egy hatalmas versenypályán járunk.

A felvétel legnagyobb erejét ebben a kölcsönös energiaadásban érzem. Rodrigo végig mozgásban marad: rohangál, gitárt ragad, a táncosaival játszik, néha érdesebben énekel, majd átengedi a refrént a közönségnek. A műsor látványos, lila, magenta és vörös fényekkel, óriási oldalsó kivetítőkkel, emelvényekkel és állandó mozgással. Ezek mögül is az a kép marad meg, ahogy a „good 4 u” alatt az egész nézőtér ugrál.

A műsor mellé ezért jó választás a GUTS (spilled). A 2024-es bővített kiadás volt a koncerthez legközelebbi, addig megjelent Rodrigo-album, és erről érkezik a program nagyobbik fele. Az arénaturné hosszú kifutói, ruhacseréi és lebegő holdsarlója Interlagosban kimaradt. Emelvények, gyorsabb átállások és jóval láthatóbb zenekar maradt a helyükön. A fesztiválverzió ettől tömörebb és valamivel nyersebb. Jót tesz neki.

Olivia Rodrigo zongoránál a Lollapalooza Brasil 2025 közvetítésében
Olivia Rodrigo a koncert zongoraközpontú szakaszában · Multishow-közvetítés

01 · A helyFesztivál és vihar

Interlagos a vihar után

A Lollapalooza eredetileg Perry Farrell ötlete volt. 1991-ben utazó fesztiválként indult, és már az első éveiben olyan műfajokat rakott egy programba, amelyek akkoriban ritkán fértek meg ugyanazon a nagyszínpadon: alternatív rockot, punkot, rapet és elektronikus zenét, mellé képzőművészetet és társadalmi ügyeket. A műfajok közötti ütközés kezdettől a Lollapalooza lényege volt. A fesztivál 2005-ben Chicagóban talált állandó amerikai otthonra, később pedig több országba is eljutott. Ez a háttér Olivia Rodrigónál különösen érdekes. A dalai popslágerek, a színpadon mégis sokszor úgy szólnak, mint egy hangos alternatív rockkoncert.

A brazil Lollapalooza 2012-ben indult a São Pauló-i Jockey Clubban. Két évvel később költözött az Autódromo de Interlagos területére, amely ötször akkora helyet kínált. A versenypálya azóta a brazil kiadás saját világa lett: négy nagy színpad, hosszú gyaloglások, kiszámíthatatlan időjárás, délutáni felfedezések és esti headlinerek. Interlagos mérete könnyen felőrölhet egy finomabb műsort. Rodrigo esetében inkább felerősíti a dalok közösségi oldalát. Ami szobában hallgatva egyetlen ember sértettsége, az itt tízezrek közös mondata lesz.

A 2025-ös, tizenkettedik brazil kiadás március 28. és 30. között több mint hetven fellépést osztott el négy színpadon. A három napra mintegy 240 ezer ember érkezett a 600 ezer négyzetméteres területre. A headlinerek névsora jól mutatta a fesztivál tág kereteit: Olivia Rodrigo és Shawn Mendes mellett Rüfüs Du Sol, Alanis Morissette, Justin Timberlake és Tool zárta a nagy színpadokat. Ez a program nem kérte a közönségtől, hogy egyetlen műfajhoz legyen hű. A Lollapalooza régóta arra épít, hogy valaki délután még egy ismeretlen gitárzenekarnál áll, este pedig tízezrekkel énekel egy popslágert.

Rodrigo március 28-án, a fesztivál első estéjén kapta meg a Budweiser színpad zárását és az első brazíliai koncertjét. A 21:30-ra kiírt kezdést eső és villámlás tolta körülbelül 22:15-re. Mire elindult az „obsessed”, a közönség jó ideje várt rá, a műsor pedig azonnal felvette ezt a felgyűlt feszültséget. Húsz dal következett nagyjából másfél órában, tizenegy a GUTS, kilenc a SOUR anyagából. A választás világos: a GUTS gitárosabb, csípősebb világa viszi a koncertet, a SOUR nagy dalai pedig akkor érkeznek, amikor kell egy hatalmas közös éneklés.

A videó a Multishow televíziós közvetítésének rajongói feltöltése. A kép és a hang meglepően jó, a széles kameraképek pedig érzékeltetik, milyen tömeget kell mozgásban tartani. Érdemes külön figyelni a kivetítőkre és a kameraváltásokra: az egyik másodpercben Rodrigo arcát látjuk közelről, a következőben már a teljes versenypálya énekel. A képernyőn felbukkanó műsorgrafikák a közvetítéshez tartoznak, a koncert látványát a színpadi fények, a táncosok és a zenekar adják.

02 · A játékZenekar és dinamika

A zenekar tartja feszesen

Olivia Rodrigo dalairól általában a szövegek jutnak először eszünkbe, pedig ezen a koncerten a zenekar végzi a nehéz fizikai munkát. Két gitár, basszus, dob, billentyűk és háttérvokálok váltanak a tiszta balladahangkép, a csillogó pop és a súlyosabb grunge-os torzítás között. A GUTS-turné gitárrendszereit ezekre a gyors hangszínváltásokra építették. Interlagosban hallani igazán, mennyit számít ez: alig ér véget egy visszafogott zongorás rész, a következő dal már teljes gitárfallal indul.

Az első félóra kifejezetten erős. Az „obsessed” és a „ballad of a homeschooled girl” felpörgeti a színpadot, a „vampire” nagyobb levegőt enged, aztán már negyedikként jön a „drivers license”. Rodrigo korán kijátssza az egyik legnagyobb lapját, mégsem lesz hiányérzet. A közönség belép a dalba, majd a „traitor”, a „bad idea right?” és a „love is embarrassing” újra másfajta energiát hoz. Egymás után kapjuk a fájdalmas balladát, a beszédszerű humort és a gitáros ugrálást. Elég nehéz unatkozni rajta.

A „happier”, a „lacy”, az „enough for you” és a „so american” környékén a műsor kissé elveszít a korábbi lendületéből. Ezt a brazil beszámolók egy része is szóvá tette, és a felvételen is érezhető. A középső blokk több figyelmet kér, mert kisebb dinamikai különbségekből építkezik. A közönség közben végig énekel, így ezek a dalok sem ülnek le teljesen. Inkább olyan szakasz ez, ahol a nagyszínpadi show rövid időre közelebb kerül az eredeti, szobában hallgatott Rodrigo-dalokhoz.

A tömeg hangja végig a koncert egyik fő hangszere. Rodrigo sokszor elengedi a mikrofont, de ettől nem tűnik el a dalból. A közönség válasza kitölti a szüneteket, a „drivers license” alatt kórussá, a „bad idea right?” megtört mondataiban ritmikai játékká válik. A zárókörre már szinte minden refrén közös ügy. Ezt a fajta részvételt nem lehet fénytechnikával előállítani, még akkor sem, ha a lila színpad egyébként nagyon jól mutat.

04 · VisszhangLelkesedés és kritika

Rajongás és ellenvetés

A brazil kritikák többsége a rockos karaktert, a közös éneklést és a női zenekar pontosságát emelte ki. Ebben nehéz vitatkozni velük. A koncert legjobb perceiben Rodrigo valódi rock-headlinerként működik, csak közben megtartja a popdalok gyorsaságát és közvetlenségét. A Band beszámolója jól fogta meg a fesztiválverzió feszességét, a Veja São Paulo pedig azt, hogy a középső rész veszít a lendületből, majd a „deja vu” után újra felpörög. Mindkettő hallható a felvételen.

Az Omelete ennél sokkal szigorúbb volt. A kritika szorított, helyenként éles és pontatlan énekről írt, különösen a nagy vokális csúcspontoknál. A kifogásnak van hallható alapja. A „vampire” néhány magasabb része és más kitartott hangok sem olyan stabilak, mint a stúdióban. Az a véleményem, hogy ebből még kár lenne visszafelé elmagyarázni az egész estét. Rodrigo itt kilencven percen át mozog, énekel, gitározik és tart kapcsolatot egy óriási nézőtérrel, a zenekar pedig végig feszes marad. A repedések hozzátartoznak a felvételhez, de nem viszik el.

A YouTube-feltöltés első húsz megjelenített hozzászólásában újra és újra előkerül a kép- és hangminőség, a zenekar ereje és a „drivers license” alatti közös éneklés. Ez hangulatminta, közvélemény-kutatásnak kevés. Egy rajongói koncertvideó felső kommentjei eleve lelkesebb nézőket gyűjtenek, a YouTube pedig maga dönti el, mit mutat elöl. A visszatérő reakció ettől még érdekes: az emberek a hangos tömeget és a zenekart viszik magukkal, a koreográfia részleteiről alig írnak.

05 · A teljes útHúsz dal és verdikt

A teljes program és a verdikt

  1. obsessed
  2. ballad of a homeschooled girl
  3. vampire
  4. drivers license
  5. traitor
  6. bad idea right?
  7. love is embarrassing
  8. pretty isn't pretty
  9. happier
  10. lacy
  11. enough for you
  12. so american
  13. jealousy, jealousy
  14. favorite crime
  15. teenage dream
  16. deja vu
  17. brutal
  18. all-american bitch
  19. good 4 u
  20. get him back!

Ez a koncert a túlfeszített érzelmei miatt működik ilyen jól. Rodrigo a sebezhetőséget teljes hangerőre kapcsolja, a közönség pedig dühöt, csalódást, örömöt és önfeledtséget kiabál vissza neki. Az énekhang néha egyenetlen, a középső balladablokk pedig kevésbé sodró. Ettől az este még erős marad, mert a zenekar, a dalok sorrendje és a tömeg újra meg újra visszaemeli.

A felvételt érdemes az elejétől nézni, lehetőleg fejhallgatón vagy rendes hangfalon. A tévés keverésben jól követhető, hogyan cserél gazdát egy dal: néha Rodrigo viszi, néha a zenekar löki előre, aztán egy refrénnél egyszer csak a közönség lesz a legerősebb hangsáv. A „brutal” után induló utolsó négyest persze külön is bármikor vissza lehet tenni. Erre elég sok esélyt látok.

Következő útvonal. Az arénaváltozattal való összehasonlításhoz a Netflix hivatalos Olivia Rodrigo: GUTS World Tour koncertfilmje adja a legjobb folytatást. Ugyanezeknek a daloknak a teljes látványrendszerét mutatja meg, hosszú kifutókkal, ruhacserékkel és a lebegő holdsarlóval. São Paulo után érdekes látni, mennyi mindent tud hozzáadni a nagy gépezet, és mennyi minden működik nélküle is.

A kutatás fő forrásai

Ha tetszett, hallgasd mélyebben ezeket is

További dalbemutatók a blogon

David Guetta: Tomorrowland MainStage WE1 (2026)

David Guetta: Tomorrowland MainStage WE1 (2026)

David Guetta 2026-os Tomorrowland MainStage-szettje 76 perc alatt járja végig két évtized slágerarchívumát. A Titanium, a Where Them Girls At, a Party Rock Anthem és a Love Don’t Let Me Go keményebb környezetben tér vissza, miközben MORTEN, Hypaton és a Men Machine-blokk a jelenlegi Guetta-hangzást mutatja meg. Öt kiemelt pillanaton keresztül nézzük meg, hogyan dolgozik a szett a közös zenei emlékezetre, mitől működnek a mashupok ekkora színpadon, és hol válik a nosztalgia biztonsági játékká. Teljes tracklista, közönségreakciók és kurátori verdikt a Tomorrowland egyik legtöbbet vitatott 2026-os mainstage-szettjéről.

Olivia Rodrigo – The Cure

Olivia Rodrigo – The Cure

Lehet valaki jó hozzád, szerethet rendesen, és te mégsem leszel ettől rendben. Olivia Rodrigo „the cure”-je ezt a felismerést bontja ki: a fejében méreg, a szívében kétség, a szerelem pedig gyógyszer, de nem gyógyír. Az akusztikus kezdésből vonósokkal, egymásra csúszó vokálokkal és élő dobbal épül fel a túlcsorduló finálé, miközben a klipben vörös fonál folyik ki Rodrigo testéből egy kartonpapír kórház közepén. Utánajárunk, hogyan kapcsolódik össze az „unraveled”, az összevarrás kérése, Robert Smith árnyéka és a Smashing Pumpkins hangja – és hogyan születhetett ennyire érett, mégis széles közönségnek szóló popdal.

Radiohead: In Rainbows From the Basement (2008)

Radiohead: In Rainbows From the Basement (2008)

2008 áprilisában a Radiohead közönség nélkül játszott el tizennégy dalt a londoni Hospital Club stúdiójában. Az In Rainbows From the Basement azért maradt megkerülhetetlen felvétel, mert láthatóvá teszi azt, amit az album sűrű, csillogó hangzása gyakran elfed: Phil Selway fegyelmezett dobját, Colin Greenwood basszusának súlyát, a három gitáros egymásba kapcsolódó szólamait és Nigel Godrich pontos térkezelését. Öt időkódon keresztül mutatjuk meg, mire érdemes figyelni, majd a rajongói kultusz mellé odatesszük a józan ellenvetéseket is: a teltebb stúdióhangot, a Videotape vitáját és a hiányzó Jigsaw Falling Into Place kérdését.