A vokál emlékezik, a drop továbbvisz
Az első húsz perc szinte folyamatos névjegycsere a Guetta-katalógus ismert darabjaival. A Titanium, a Memories, a Club Can't Handle Me, a Low, a Satisfaction és a Where Them Girls At egymás után érkezik, de egyik sem az eredeti rádiós formájában. Alesso, Hypaton és a DJs From Mars új ritmikai környezetet épít köréjük.
Guetta kevés teljes dalt játszik végig. Huszonhét hivatalos fejezet jut hetvenhat percre, és több fejezet önmagában három vagy négy felvételt sűrít össze. Egy refrén felismerése után már jön a következő acapella, dobcsere vagy basszusbelépés.
A szett középső harmada 26:42 körül sötétedik el. A FE!N és a Night In Detroit bootlegje után MORTEN személyesen is megjelenik a La Révolution alatt, majd a Sandstorm, a Unique Moment, az Another Dimension és a Gotye-dal ARTBAT-változata következik.
A munka megoszlik a pult mögött és a stúdiók között. Guetta élőben a sorrendet, a belépéseket és a tömeghez igazított időzítést irányítja, a hangzás nagy részét kollaborátorok és remixkészítők hozzák létre. MORTEN, Hypaton, Marten Hørger, ARTBAT, Alesso, Volaris és a DJs From Mars mind hozzátesz valamit a hetvenhat perchez.
Az utolsó tizennyolc perc újra Guetta saját pályájára fordítja a figyelmet. A Hypatonnal közös ID-t a Men Machine két tétele követi, majd a Love Don't Let Me Go és a Just a Little More Love kap 2026-os kezelést. A Together zárása egyszerre nosztalgikus és kortárs.
