Rock

The Cure: Disintegration (1989)

Robert Smith arca virágok és elmosódott fények közül bukkan elő a borítón, a Disintegration dalai pedig lassan adják ki a körvonalaikat. A The Cure 1989-es albuma több mint hetven percen át tartja fenn komor, mégis színes világát: hosszú hangszeres nyitások, pulzáló basszus és egymásra rakódó gitárok visznek végig rajta. A Pictures of You, a Lovesong és a Lullaby különböző hangon szólalnak meg, mégis ugyanannak az ívnek a részei. A borító, a stúdiómunka, a korabeli fogadtatás és az utóélet felől járjuk körül, hogyan állt össze ez a szokatlanul egységes lemez.

The Cure: Disintegration (1989) Read More »

Seattle Grunge

SoundReborn Rankings: Seattle Grunge

A grunge története jóval a Nevermind előtt kezdődött, és Seattle-ben már akkor saját közege volt, amikor a világ még alig figyelt rá. Tizenkét dal mutatja meg, hogyan állt össze ez a hangzás, kik formálták, és merre jutott 1994-ig. A legkézenfekvőbb sláger helyett most a hozzá vezető út kerül sorra.

SoundReborn Rankings: Seattle Grunge Read More »

Document

R.E.M.: Document (1987)

1987-ben az R.E.M. már túl volt négy albumon, mégis a Document volt az, ahol minden összeért: a college rock zártabb világa találkozott a rádióképes megszólalással. Ez volt az első lemezük, amely a Billboard Top 10-ig jutott, és itt született meg „The One I Love” és az „It’s the End of the World as We Know It” – két olyan dal, amely végleg kitette őket a térképre. A nosztalgia nélküli energia és a politikai hang, ami ezen az albumon megjelenik, ma is eleven és pontos. A következő sorok arról szólnak, hogyan lett ebből a lemezből korszakhatár, nemcsak a zenekar, hanem a teljes alternatív rock számára.

R.E.M.: Document (1987) Read More »

Look Sharp!

Roxette: Look Sharp! (1988)

A *Look Sharp!* története már önmagában valószínűtlen: egy külföldön alig támogatott svéd album egyik dala egy amerikai cserediák közvetítésével rádióba került, majd elindult a Billboard csúcsa felé. A nagy áttörés mögött azonban jóval több van egy szerencsés véletlennél. Per Gessle dallamai, Marie Fredriksson hangjának ereje, Clarence Öfwerman elektronikus részletmunkája és a rövid, harapós gitárok olyan arányba kerültek, amelyből azonnal felismerhető Roxette-hang született. A cikk azt követi végig, hogyan állt össze ez a képlet a stúdióban, a lemez két oldalán és azokban a dalokban, amelyekből később világsiker nőtt ki.

Roxette: Look Sharp! (1988) Read More »

Cranberries Beneath

The Cranberries: Beneath The Skin (1999)

Öt perc sem telik el, Halsey már vörös fényben járja be a színpadot, később a földön fekve gitározik, körpogót nyit a tömegben, majd felgyújtja maga körül a tornyot. A The Girl in the Tower tizenhat dala több európai fesztiválról érkezik, a film mégis egyetlen vad, jól felépített estének hat. A nagy slágerek sem állítják le: a Without Me akusztikus gitárral indul, aztán ugyanúgy visszatalál a zajhoz. Ez a hetvenöt perc Halsey-t abban a szerepben mutatja, amelyik most a legjobban áll neki: a zenekar előtt, gitárral a kezében, a közönséget keményen megdolgoztatva.

The Cranberries: Beneath The Skin (1999) Read More »

Radiohead Outtakes

SoundReborn Rankings: Radiohead B-Sides

Mi marad a Radioheadből, ha félretesszük a nagylemezeket? Meglepően sok olyan dal, amelynek simán helye lehetne a legismertebbek mellett. Ez a lista tizenkét B-oldalt és ritkaságot rendez határozottan személyes sorrendbe. Jó felfedezőút lehet a kíváncsiaknak, a rajongók pedig valószínűleg rögtön sorolni kezdik, mi maradt ki. Jöhetnek a kedvencek!

SoundReborn Rankings: Radiohead B-Sides Read More »

Lucky Town

Bruce Springsteen – Lucky Town

Bruce Springsteen félreállította az E Street Bandet, majd Los Angeles-i házi stúdiójában, egyetlen dobossal felépített egy teljes zenekarnak hangzó rockdalt. A „Lucky Town” mögött két egyszerre megjelent album, egy alkotói válság, új család és néhány fájdalmas önkorrekció húzódik. Klip sem készült hozzá, kislemezként sem jelent meg, harmincegy évvel később mégis visszatalált ahhoz a zenekarhoz, amelyik nélkül megszületett. Mit tud ez az egyszerű, három és fél perces dal?

Bruce Springsteen – Lucky Town Read More »

Joe Bonamassa 1

Joe Bonamassa – Drive

Kevin Shirley producer egyetlen feladatot adott ki, amikor Joe Bonamassa 2015 nyarán leült Nashville-ben dalt írni: minden legyen olyan gyors tempójú, amennyire csak lehet. A tizenegy dal öt nap alatt került szalagra a hajdani RCA Studio A termében, és végül a lemez leglassabb száma lett belőle kislemez. A „Drive” ma Bonamassa második legtöbbet streamelt dala, huszonkétmillió lejátszás fölött, miközben élőben mindössze tizenháromszor játszotta el, és 2017 óta egyszer sem. A lemez hivatalos kommunikációja a pályafutása legjobb helyezéséről beszélt, a Billboard 200 viszont mást mutat. Utánajártunk, mi történt valójában.

Joe Bonamassa – Drive Read More »

Aerosmith – What It Takes

Country-western dalnak indult, az Aerosmith mégis rockosabbra húzta, mert tartottak attól, hogy a countryrádiók beskatulyázzák. A „What It Takes” végül 1990 legsikeresebb rockrádiós dala lett, miközben díjra sosem jelölték, a brit listára pedig fel sem került. Nyolc évig ez maradt a zenekar utolsó amerikai top tízes slágere, mégis jóval kevésbé ismert, mint a későbbi Aerosmith-balladák.

Aerosmith – What It Takes Read More »