A Volare szövege elsőre csalóka. Világslágerről van szó, tele örömmel és lendülettel, mégis, ha az ember alaposan ránéz, észreveheti milyen kevés szó alkotja. A Gipsy Kings-verzió gyakorlatilag három rövid szövegblokkból áll, amelyek körbe-körbe járnak. Épp ez a titka: egyetlen képet, a repülés önfeledt boldogságát mutatja meg, és annyiszor tér vissza hozzá, hogy a végére a hallgató is átadja magát az érzésnek.
Érdemes a nyelvvel kezdeni, mert a Gipsy Kings itt egy nagyon tudatos húzást csinált. A versszakokat spanyolra írták át, a refrént viszont meghagyták az eredeti olaszban. Így a dal egyszerre lesz ismerős és sajátjuk: a spanyol szöveg a saját latin közönségükhöz beszél, az olasz refrén pedig megőrzi a felismerhető, ikonikus sort, amelyet nem kell bemutatni senkinek.
A versszak, a Pienso que un sueño, rögtön az álomból indul: „Pienso que un sueño parecido no volverá más„, vagyis „Azt hiszem, egy ilyen álom nem tér vissza többé.” Aztán jön a kép, amely az egész dal magja: „Y me pintaba las manos y la cara de azul„, azaz „És kékre festettem a kezem és az arcom.” Ez pontosan az a szürreális gesztus, amely az eredeti olasz szövegben is szerepel, és amely a Chagall-festmények kék, lebegő alakjaiból ered. A folytatás a felszállás pillanata: „Y de improviso el viento rápido me llevó, y me hizo volar en el cielo infinito„, magyarul „És hirtelen a gyors szél elragadott, és repülni vitt a végtelen égen.” Néhány sorban ott a teljes ív: az álom, a kékre festett test, aztán a szél, amely felkapja.
A refrén ezután tisztán érzelem, szinte szavak nélküli ujjongás: „Volaré, oh, oh, cantaré, oh, oh, oh, oh„, vagyis „Repülni, oh, oh, énekelni, oh, oh, oh, oh.” Majd az olasz sor, amely a dal címét is adja: „Nel blu dipinto di blu, felice di stare lassù„, azaz „A kékre festett kékben, boldogan odafent lenni.” Ez a refrén az érzelmi csúcs, és jó okkal ezt hagyták meg eredetiben. Ha az egész dalból egyetlen sort ismer valaki, akkor ez az.
A legszebb rész talán a bridge, ahol a szöveg egy pillanatra elmélyül. „Y volando, volando feliz, yo me encuentro más alto, más alto que el sol„: „És repülve, boldogan repülve, magasabban vagyok, magasabban a napnál.” Aztán jön két sor, amely a boldogság mellé egy halvány magányt is odatesz: „Mientras el mundo se aleja despacio de mí, una música dulce tocada sólo para mí„, vagyis „Míg a világ lassan eltávolodik tőlem, egy édes zene, csak nekem szólva.” Ez a kép a dal érzelmi mélypontja és csúcsa egyszerre: a repülő ember boldog, de közben egyedül van odafent, és csak neki szól a zene. Egy party-himnuszban ez váratlanul finom pillanat.
Érdemes megnézni azt is, mi maradt ki. Az eredeti Modugno-dal hosszabb, több versszakkal és egy elmélkedőbb zárással. A Gipsy Kings ezeket elhagyta, és a rövidebb, sűrűbb magot tartotta meg: az álmot, a felszállást és az ujjongást. Ez a döntés is a dal energiáját szolgálja, hiszen ami maradt, az csupa csúcspont. A teljes szöveget és a soronkénti fordítást a Geniuson lehet végigolvasni.