80s

The Cure: Disintegration (1989)

Robert Smith arca virágok és elmosódott fények közül bukkan elő a borítón, a Disintegration dalai pedig lassan adják ki a körvonalaikat. A The Cure 1989-es albuma több mint hetven percen át tartja fenn komor, mégis színes világát: hosszú hangszeres nyitások, pulzáló basszus és egymásra rakódó gitárok visznek végig rajta. A Pictures of You, a Lovesong és a Lullaby különböző hangon szólalnak meg, mégis ugyanannak az ívnek a részei. A borító, a stúdiómunka, a korabeli fogadtatás és az utóélet felől járjuk körül, hogyan állt össze ez a szokatlanul egységes lemez.

The Cure: Disintegration (1989) Read More »

Seattle Grunge

SoundReborn Rankings: Seattle Grunge

A grunge története jóval a Nevermind előtt kezdődött, és Seattle-ben már akkor saját közege volt, amikor a világ még alig figyelt rá. Tizenkét dal mutatja meg, hogyan állt össze ez a hangzás, kik formálták, és merre jutott 1994-ig. A legkézenfekvőbb sláger helyett most a hozzá vezető út kerül sorra.

SoundReborn Rankings: Seattle Grunge Read More »

Document

R.E.M.: Document (1987)

1987-ben az R.E.M. már túl volt négy albumon, mégis a Document volt az, ahol minden összeért: a college rock zártabb világa találkozott a rádióképes megszólalással. Ez volt az első lemezük, amely a Billboard Top 10-ig jutott, és itt született meg „The One I Love” és az „It’s the End of the World as We Know It” – két olyan dal, amely végleg kitette őket a térképre. A nosztalgia nélküli energia és a politikai hang, ami ezen az albumon megjelenik, ma is eleven és pontos. A következő sorok arról szólnak, hogyan lett ebből a lemezből korszakhatár, nemcsak a zenekar, hanem a teljes alternatív rock számára.

R.E.M.: Document (1987) Read More »

Look Sharp!

Roxette: Look Sharp! (1988)

A *Look Sharp!* története már önmagában valószínűtlen: egy külföldön alig támogatott svéd album egyik dala egy amerikai cserediák közvetítésével rádióba került, majd elindult a Billboard csúcsa felé. A nagy áttörés mögött azonban jóval több van egy szerencsés véletlennél. Per Gessle dallamai, Marie Fredriksson hangjának ereje, Clarence Öfwerman elektronikus részletmunkája és a rövid, harapós gitárok olyan arányba kerültek, amelyből azonnal felismerhető Roxette-hang született. A cikk azt követi végig, hogyan állt össze ez a képlet a stúdióban, a lemez két oldalán és azokban a dalokban, amelyekből később világsiker nőtt ki.

Roxette: Look Sharp! (1988) Read More »

Aerosmith – What It Takes

Country-western dalnak indult, az Aerosmith mégis rockosabbra húzta, mert tartottak attól, hogy a countryrádiók beskatulyázzák. A „What It Takes” végül 1990 legsikeresebb rockrádiós dala lett, miközben díjra sosem jelölték, a brit listára pedig fel sem került. Nyolc évig ez maradt a zenekar utolsó amerikai top tízes slágere, mégis jóval kevésbé ismert, mint a későbbi Aerosmith-balladák.

Aerosmith – What It Takes Read More »

Still Loving You

Scorpions – Still Loving You

A Scorpions Still Loving You-ja hat és fél perc alatt jut el a suttogástól a robbanásig: tiszta, sztereóban szétnyíló gitárok, egy Gisz-moll melankólia, majd egy powerchordokból épülő refrén, ami minden visszatéréssel nagyobbra nő. 1984-ben, a Love at First Sting csúcspontján a német banda bebizonyította, hogy a legtisztább szerelmes balladákat rockzenekarok írják, és hogy egy hat és fél perces lassú is lehet stadionméretű. A következőkben megnézzük, hogyan érlelődött a dal hat évig, mit keres a szövegében a berlini fal, kik álltak a hangzása mögött, és miért okozott állítólag baby boomot Franciaországban.

Scorpions – Still Loving You Read More »

True Blue

Madonna: True Blue (1986)

1986 nyarán három listavezető kislemez futott egymás után egyetlen Madonna-albumról, miközben a saját esküvője botránya taszította le a címlapokról. A True Blue-val lépett túl a „Material Girl”-imázson, és vált tartós, komolyan vehető alkotóvá, ez lett pályája legnagyobb példányszámú lemeze. A negyvenedik évforduló jó alkalom közelebbről megnézni, hogyan állt össze ez a fordulat, és miért éppen ebből a kilenc dalból.

Madonna: True Blue (1986) Read More »

Volare

Gipsy Kings – Volare

A Gipsy Kings egy 1958-as olasz örökzöldet, a Volarét pörgő rumba flamencává formálta: a rumba jellegzetes „ventilador” gitárritmusa, rétegzett nejlonhúros gitárok, andalúz tapsok és Nicolas Reyes reszelős hangja hajtja a három percet, spanyol versszakokkal és megtartott olasz refrénnel. A dal legszebb pillanata a rövid flamenco-híd, ahol Tonino Baliardo gitárja előrelép. Hogyan lett egy Grammy-győztes chansonból mediterrán party-himnusz, amely ma is 260 millió streamnél tart? A következőkben hangról hangra kibontjuk.

Gipsy Kings – Volare Read More »

The Cure – In Between Days

A The Cure „In Between Days” című dala 1985 nyarán jelent meg kislemezként, majd a *The Head on the Door* nyitószáma lett. Robert Smith rövid, akusztikus gitárra épülő felvételen énekel egy kapcsolat bizonytalanságáról: a beszélő előbb elküldi, aztán visszahívná a másikat. A kislemez a brit lista 15. helyéig jutott, és a zenekar első belépője volt az amerikai Billboard Hot 100-ra. A Tim Pope rendezte videó a zenekar játékát forgó kamerákkal és rajzolt, színes alakzatokkal mutatja meg.

The Cure – In Between Days Read More »

U2: The Joshua Tree (1987)

Amikor 2002-ben megjelent, kevesen sejtették, mekkora hatása lesz: a Come Away With Me lassan lépdelt előre a listákon, majd a Billboard első helyéig jutott, és az Év Albuma Grammy-díjat is elnyerte. 2005-ben Diamond minősítést kapott, azóta pedig világszerte több mint 27 millió emberhez jutott el – ezzel a valaha megjelent legsikeresebb debütáló albumok közé került. A számok lenyűgözőek, de ennél sokkal fontosabb, hogy ez a lemez a csenddel és finomsággal hódított. A következő sorok arról szólnak, miért működik még mindig ilyen erősen.

U2: The Joshua Tree (1987) Read More »