A szöveg Santiago kriolu változatában szólal meg. Ha nem beszéled a nyelvet, először a nevekbe, a hanghordozásba és az ismétlésekbe lehet kapaszkodni. Mozinha és Sabina két valóságos nőként jelenik meg benne, Elida pedig a tőlük kapott biztonságtól lassan eljut az imáig és az áldásig.
„Mudjer ti kaba na nada”
„Asszony, neked nincs hiányod.”
A nyitás rögtön méltóságot ad a megszólított asszonynak. A „nincs hiányod” az anyagi helyzeten túl azt a belső gazdagságot mutatja, amelyet Elida a nagymamájában lát. A sor büszkén hangzik, és egy pillanat alatt kijelöli, milyen magasra helyezi őt.
„Ma bu ragas tem sukri”
„A ráncaidban cukor van.”
A ránc az idő múlását mutatja, Elida mégis édességet talál benne. Nem próbálja fiatalabbnak látni a megszólított asszonyt, és az öregedést sem akarja eltakarni. Úgy szereti, ahogy van.
„Bu konsedju tem mel”
„A tanácsaidban méz van.”
A cukor után megérkezik a méz, és a bölcsességnek szinte íze lesz. A tanács mögött átadott tapasztalat van, a mézben pedig táplálás és vigasz. Elida saját magyarázatában a nagymama öle és szava olyan alap, amelyhez később is vissza lehet térni.
„Aia aia, ai Dondona”
„Aia aia, ó, Dondona.”
Az „aia aia” inkább hang és gesztus, mint szótárban megfejthető mondat. Hívás, öröm és rácsodálkozás keveredik benne, a felelgető vokálokkal együtt pedig közösségi megszólítássá tágítja a személyes emléket. Itt már a hanghordozás is elmond valamit, amit magyarra csak körülírni lehet.
„Tudu dia nta pidi Dios”
„Minden nap Istent kérem.”
Ezzel a sorral az emlékezés imába fordul. A dal továbbra is ugyanabban a mederben halad, a kérés azonban új energiát hoz az énekbe. Elida bölcsességet, jó társat és boldogságot kér, mintha a nagymamától kapott útravalót vinné tovább a saját életébe.
„Bu bensu e guloria”
„Az áldásod minden dicsőséggel felér.”
Az ima végül visszavezet a nagymamához. A világi siker, a díjak és a színpadok mellé odahelyezi az áldását, majd annál is többre tartja. Ettől a dal családi köszönete Elida egész addigi útjára rávetül.
„Dondona”
„Szeretettel és tisztelettel megszólított nagymama.”
A címet nehéz egyetlen magyar szóval visszaadni. Szeretetteljes nagymamai megszólítás, közben tiszteletet és tekintélyt is hordoz. A záró ismétlésekben egy névnél többet hallunk: a két asszonynak szóló köszönetből lassan közösen énekelhető megszólítás lesz.
