A Gipsy Kings változata két nyelven szól. A versrészek spanyolul hangzanak el, a közismert olasz refrén megmarad. Az olasz sorok azonnal felismerhetővé teszik, a spanyol részek pedig közelebb húzzák a zenekar saját világához.
„Pienso que un sueño parecido no volverá más”
„Azt hiszem, ilyen álom nem tér vissza többé.”
A dal rögtön emlékként beszél az eufóriáról. A felszabadultság alatt ezért marad egy kevés szomorúság, és nekem ez különösen tetszik benne. A zene teljes erővel halad előre, az ének közben egy elveszett pillanatot próbál visszahozni.
„Y me pintaba las manos y la cara de azul”
„Kékre festettem a kezemet és az arcomat.”
A kék itt nem háttér, hanem felkerül a testre. A kép egyszerű, mégis elég szokatlan ahhoz, hogy az álomnak saját színe legyen. Néhány szó alatt a hétköznapi figura már félig az éghez tartozik.
„Y de improviso el viento rápido me llevó”
„Y me hizo volar en el cielo infinito”
„Aztán váratlanul felkapott a sebes szél, és a végtelen égbe repített.”
Itt válik mozgássá mindaz, amit az előző sor még csak megfestett. Modugno előadásában van idő elmerengeni ebben az átváltozásban, a Gipsy Kingsnél a szél szinte a ritmusszekció részeként érkezik. A gitárok lendülete valóban felkapja a mondatot.
„Volaré, oh, oh”
„Cantaré, oh, oh, oh, oh”
„Nel blu dipinto di blu / Felice di stare lassù”
„Repülni fogok, énekelni fogok, a kékre festett kékben, boldogan odafent.”
A refrénnél a dal spanyolból olaszra vált, de a jelentést az is érzi, aki egyik nyelvet sem beszéli. A kitartott magánhangzók kinyitják Nicolas Reyes hangját, a többiek pedig rögtön válaszolhatnak rá. Néhány szó elég hozzá, hogy egy egész terem énekeljen.
„Y volando, volando feliz”
„Yo me encuentro más alto, más alto que el sol”
„Boldogan repülök, és egyre magasabban találom magam, még a Napnál is magasabban.”
A híd tovább emeli a refrén már megszerzett lendületét. A boldogság itt magasságként jelenik meg, a kétszer kimondott más alto pedig szinte újabb fokozatot kapcsol. A zene ugyanazt teszi, amit a szöveg állít: nem engedi visszaesni a dalt.
„Mientras el mundo se aleja despacio de mí”
„Una música dulce tocada sólo para mí”
„Miközben a világ lassan eltávolodik tőlem, egy édes dallam szól, csak nekem.”
Ez a dal legcsendesebb gondolata, még akkor is, ha a hangszerelés közben nem halkul el. A világ távolodik, a zene pedig egyetlen emberhez beszél, miközben a refrént valójában mindenki együtt énekli. A Volare egyszerre őriz magánálmot és közös örömöt. A végén ezért elég újra meg újra visszatérnie a kék éghez: a történet addigra már teljesen átadta a helyét az éneklésnek.
