Nine Inch Nails
Closer

SoundReborn DALBEMUTATÓ

A Closer évtizedekig alig volt jelen az életemben. Anno gimiben, majd az egyetem alatt biztosan hallhattam néhányszor, de sosem lett belőle az a szám, amit a bulikban kerestem. Furcsa, mert pont az energiája miatt kellett volna felfigyelnem rá (de hát akkor dominánsan a dance-techno vonalra voltam ráfüggve). Arra, hogy ez valami igazán egyedi, így csak valahol a kétezres évek közepén jöttem rá, amikor egyszer rendesen végighallgattam, és feltűnt, hogy ez a dal folyamatosan halad előre, elindul valahonnan és eljut valahová. Mindig az ilyen építkezős dalokat szerettem a legjobban.

A tényleges fordulat 2020 körül jött, amikor kíváncsi lettem arra, ami a hat perc mögött van: hogyan készült a The Downward Spiral, milyen koncepció tartja össze, és mit akart Trent Reznor azzal a dallal, amit egyébként a fél világ félreért. Minél többet olvastam róla, annál inkább kiderült, hogy szinte semmit sem tudok róla igazán. Ez az írás részben ennek a kíváncsiságnak a folytatása.

FIGYELEM! Erősen 18+ tartalom következik, ez nem az a dal, amit az Ariana Grande nóta után javaslok következő lépésként betenni. De talán épp ez a brutális ellenpont mutatja meg, hogy mennyire elképesztően széles a zenei spektrum.

A keletkezés körülményei

Ahhoz, hogy a Closer a helyére kerüljön, érdemes felidézni, hol is tartott Reznor 1992 és 1994 között. A Nine Inch Nails első lemeze, a Pretty Hate Machine (1989) lassan bekúszó siker lett, több mint száz hétig szerepelt a Billboard listáján, de Reznort közben fojtogatta a kiadója. A TVT alapítója, Steve Gottlieb előbb leszólta a lemezt, majd négymilliós eladást követelt a folytatástól, és producereket erőltetett rá. Reznor szabadulni akart, a TVT nem engedte. A kiútat végül a Broken EP (1992) jelentette, amelyet álnéven, titokban vettek fel, nehogy a kiadó lefoglalja az anyagot. Mire a The Downward Spiral felvételeihez ért, Reznor először volt szabad: saját kiadója, a Nothing Records mögött, az Interscope hátterével.

A szabadsággal a lehető legszűkebb teret választotta. Bérelt „egy házat” (persze nem akármilyet, ide még visszatérünk!) Los Angelesben, a 10050 Cielo Drive-on, és otthoni stúdióvá alakította. Hetekig nem mozdult ki, és saját bevallása szerint tudatosan vágott le maga körül szinte mindent: barátokat, kapcsolatokat, a bandát. Ebben az önként vállalt elszigeteltségben született a Closer.

A korszak, amelybe a dal megérkezett, külön is érdekes. 1994 az a pillanat, amikor a grunge kifulladóban volt, Kurt Cobain áprilisban meghalt, és a kilencvenes évek alternatív közönsége új irányt keresett. Ebbe a légüres térbe nyomult be Reznor egy lényegében két akkordra és egy rádióban lejátszhatatlan refrénre épülő dallal, és csinált belőle crossover slágert. A furcsaság az, hogy maga Reznor utálta legjobban, mivé lett a szám. A Closer kulturális anomáliaként került a mainstreambe: túl pop volt a NIN keményvonalas rajongóinak, és túl sötét, túl explicit a popközönségnek, de talán épp emiatt tört át mindent.

NIN: Closer
NIN

A stúdiónak, amelyet a házban épített ki, Reznor a Le Pig nevet adta. A névválasztás nem volt véletlen: 1969-ben a Manson-banda tagjai itt gyilkolták meg Sharon Tate színésznőt és vendégeit, és Susan Atkins az áldozat vérével írta a „Pig” szót a bejárati ajtóra. Reznor a saját elmondása szerint nem a gyilkosságok miatt választotta a házat; a sok megnézett ingatlan közül egyszerűen ez tetszett neki a legjobban, és csak utólag, a Helter Skelter című könyvet előkapva ellenőrizte, hogy tényleg ez-e a helyszín. A dolog 1993 decemberében fordult komolyra, amikor Sharon Tate húga, Patti felkereste, és megkérdezte tőle, kizsákmányolja-e a nővére halálát azzal, hogy a házában él. Reznor később elismerte, hogy ekkor tudatosult benne először, milyen lenne, ha a saját húgáról lenne szó. Néhány héttel később elköltözött.

Maga a Closer abból a meggyőződésből íródott, hogy a szám a lemez legcsúfabb darabja. Reznor a Keyboard magazinnak 1995-ben így fogalmazott:

„Valószínűleg a lemez legcsúnyább dala, ezért öltöztettem fel szép, könnyen hallgatható zenébe.”

Ugyanitt elárulta, hogy a Closer volt a legfélelmetesebb dal, amit meg kellett írnia, mert korábban nem engedte volna meg magának, hogy ennyire nyíltan fogalmazzon, attól tartva, hogy nem elég kemény, vagy túl diszkós. A refrén explicit sorát pedig tudatosan tette tönkre. Chris Vrenna dobos felidézte, hogy amikor szóvá tette a kihagyhatatlanul durva szöveget, Reznor azt válaszolta: szándékosan csinálta, hogy a dal biztosan ne lehessen popsláger. Ahogy Vrenna megjegyezte, ezzel nehéz vitatkozni. A terv aztán pont az ellenkezőjébe fordult, és a Closer lett a NIN legismertebb száma.

Hangzásvilág és az alkotói gárda

Mielőtt a háttérbe néznénk, érdemes pár szót ejteni magáról Trent Reznorról, mert a Nine Inch Nails lényegében ő. A projektet 1988-ban indította Clevelandben, és kezdettől egyedül vitte. Tizenkét évesen kezdett zongorázni, később Prince többhangszeres módszere fogta meg, és ezt vitte tovább a NIN-ben is: stúdióban gyakorlatilag minden hangszert maga játszott, a dobprogramozástól a billentyűkig. A pályaíve három lépésben rajzolódik ki. A Pretty Hate Machine (1989) az industrial zenét érzelmesen hozzáférhetővé tette, a Broken EP (1992) kemény ipari metalba fordult, a The Downward Spiral pedig a kettőt egyesítette egy fogalmi lemez keretében. A Closer ennek az életműnek a közepén áll, és jól mutatja, mit jelent Reznornál, amikor a legfülbemászóbb dallam hordozza a legsötétebb gondolatot.

KIK ÁLLNAK MÖGÖTTE?

Flood
Flood

A lemez társproducere a brit Flood (polgári nevén Mark Ellis) volt, aki addigra a Depeche Mode Violator és az U2 Achtung Baby munkálatain bizonyított. Flood a felvételek idejére beköltözött a házba, és aktívan formálta a hangzást. A specialitása az volt, hogy egy nyers hangmintát az effektláncon át valami egészen mássá alakított, billentyűs hookká vagy basszusvonallá. Sean Beavan hangmérnök szerint Flood gyakran ott állt a folyamat közepén, és visszafogta Reznor szélsőségesebb ötleteit, ami sokat tett a lemez hallgathatóságáért. Egy apró részlet sokat elmond róla: amikor a Hurt végső változatát először végighallgatta, könnybe lábadt a szeme.

Sean Beavan

A Closer technikai összképe jórészt Sean Beavan kezében volt. Ő találta meg a dal lüktető alaphangját, és ő döntött a felvétel apró, mégis meghatározó részleteiről, köztük arról, hogy a torzított zongora bent maradjon a végső keverésben. A rádiós változatnál is az ő ötlete volt, hogyan kezeljék a kimondhatatlan szövegrészeket: a profán szavakat egyszerűen kivágta, és üres csendet hagyott a helyükön, amit egyfajta néma üzenetnek szánt a rádiós szerkesztők felé. Amikor először meghallotta a dal refrénjét, rögtön tudta, hogy ebből sláger lesz, akármilyen durva is a szövege.

Mark Romanek
Mark Romanek

A harmadik fontos szereplő a klip rendezője, Mark Romanek, akiről a Videóklip résznél bővebben is szó lesz. Itt elég annyi, hogy Romanek filmes igényességgel állt a feladathoz, és a forgatás Reznor számára komoly fizikai próba volt. A rendező saját bevallása szerint három-négy napon át gyötörte az énekest a felvételen, és annyit forgatta egy szerkezeten, hogy szerinte Reznor a végén rosszul lett. Az énekes mégsem panaszkodott egyszer sem, és utólag azt mondta, a videó az egyik legritkább dolgot érte el: a daltól, amit a képekkel együtt látott, jobbnak hallotta a saját számát.

A Stílus – és amit érdemes tudatosan meghallani a dalban

Műfaji értelemben a Closer izgalmas keverék. Az alapja industrial rock, vagyis az a hagyomány, amelyben az elektronikus zaj és a gépi ritmus találkozik a rock keménységével, de a dal ennél jóval messzebbről táplálkozik. Ott van benne a hetvenes évek végi Bowie és Iggy Pop berlini minimalizmusa, és ott van egy funk-alapú groove, amelyet Reznor maga is Prince-eshez hasonlított. Az eredmény táncolható ipari zene, fülbemászó lüktetéssel, amely valóban a legcsúnyább mondanivalót is be tudja csomagolni emészthető formátumba.

A dal motorja egy összerakott dobgroove, több forrásból összeszkábálva. Az alján egy mintavételezett, alaposan átdolgozott basszusdob lüktet, fölötte egy Roland R-70 dobgép pergője szól, torzítva és gyűrűmodulátoron áteresztve, a tizenhatodos hi-hatet pedig Flood programozta. A basszusvonal egy ritka, akkoriban szinte beszerezhetetlen analóg szintetizátoron készült, fojtott, fuzzos hangzással, amely a versszakban egy lassan nyíló szűrővel hullámzik, a refrénben pedig torz, megpengetett basszussá keményedik.

A felszín alatt rengeteg apró elem dolgozik. A háttérben eleinte fehér zaj sziszeg, mint a szél, és halkan feldolgozott emberi sikolyok bujkálnak a textúrában. A vokálharmóniák tudatosan szét vannak osztva a térben, a mélyebbek jobbra, a magasabbak balra, és ettől lesz nyugtalanító a hangzás. A dal vége felé egy fordítva és felgyorsítva lejátszott Roxy Music-minta szól (a Take a Chance With Me egy részlete), nagyjából az 5:52-es pontnál. A záró szakasz legmeghatározóbb eleme viszont egy torzított, elhangolt zongora, amelyet csak a keverés fázisában adtak hozzá, és amely végül az egész dal egyik védjegyévé vált. A keverést Alan Moulder végezte, számonként akár öt napot is rászánva, és a térbeli elrendezés is végig tudatos: a feldolgozott gitárok balra, a magas szintihangok jobbra ülnek, hogy semmi ne fedje el a másikat.

A dal felépítése és amit a szöveg üzen

A Closer felépítése szokatlan, és talán nem véletlenül válik épp ezért ennyire mindent elsodróvá. A több mint hat perces játékidő kevesebb mint felében hangzik el „ének”: az utolsó három és fél percben gyakorlatilag nincs vokál. A dal a megszokott pop-szerkezetet (két versszak, két refrén) korán letudja, majd egy hosszú, építkező instrumentális szakaszba fordul.

A nyitás után, nagyjából a 44. másodpercnél van az első olyan pillanat, amely sokakat megfog: az addigi sistergő háttérzaj eltűnik, és a „Help me” felkiáltással a dal hirtelen tisztává válik. Innen indul az építkezés. Az első refrénben vált a dob egy keményebb, akusztikusabb hangzásra, a második refrén (2:35 körül) pedig már sikoltva szól, ez a vokális csúcspont. Ezután a hangszerek átvesznek mindent: a 3:44 utáni rész, ahol a torzított gitárok, a szintetizátorok és a feldolgozott hangminták egyre sűrűbb rétegekbe tornyozódnak, amíg az egész egy összetett, hangszerelésében aprólékosan felépített energiatömbbé nem áll össze. A vége felé, az 5:52 körüli Roxy Music-mintával lassul a folyamat, az utolsó húsz másodpercben pedig az elhangolt zongora lenyugtatja a dalt. Ennek a rövid megnyugvásnak megvan a maga funkciója: a Closer így adja át a terepet a lemez következő számának, a Ruinernek, egy közös zenei motívumon keresztül. A dal harmóniai váza közben végig feszes marad, lényegében két akkord C-dúr hangnemben, és a feszültséget a harmóniai mozgás helyett a ritmus, a textúra és a produkció hordozza.

A DALSZÖVEG

[Pre-Chorus]

(Help me) I broke apart my insides

(Help me) I've got no soul to sell

(Help me) The only thing that works for me

Help me get away from myself

 

[Chorus]

I want to f*ck you like an animal

I want to feel you from the inside

I want to f*ck you like an animal

My whole existence is flawed

You get me closer to God

A teljes dalszöveget keres a Genius-on!

Kevés dalt értettek félre annyira, mint a Closert. A felszínen egy provokatív, nyers szám, és a leghírhedtebb refrénsora (amelyet a legtöbben fejből tudnak) önmagában elég volt ahhoz, hogy egész mitológia épüljön köré. Reznor szándéka viszont szinte az ellenkezője volt annak, amit a közönség hallott. Egy 1995-ös interjúban a lehető legélesebben fogalmazott:

„Szupernegatív és szupergyűlöletes. Azt jelenti: egy senki vagyok, és ezt kijelentem.”

A Closer valójában egy összetört ember dala, aki a saját értéktelenségét mondja ki, távol a magabiztos csábító képétől.

Ezt a dal egyik kulcsmondata teszi egyértelművé: „my whole existence is flawed” (kb. „az egész létezésem hibás”). A beszélő itt magáról állít ki látleletet. Minden, ami a dalban a másik felé fordulásnak tűnik, valójában erről a belső töröttségről szól. Reznor az önutálat témáját ritka nyíltsággal hozta be a popzenébe, és maga is tisztában volt vele, mennyire szokatlan ez.

A refrén másik fele emeli a szöveget a puszta provokáció fölé: „you get me closer to God” (kb. „közelebb viszel Istenhez”). Ez a sor az album egészének fényében válik igazán élessé. Két számmal korábban, a Heresy című dalban Reznor már kijelenti, hogy Isten halott, és senkit sem érdekel. Mire a Closerhez érünk, az az Isten, akihez a beszélő közeledni akar, a lemez saját logikája szerint már nem létezik. A vágyakozás valódi, de egy üres pont felé mutat, és ettől lesz a kör tökéletesen reménytelen. A transzcendencia ígérete itt nem megváltás, csak az énvesztés egy formája.

A szöveg felépítése maga is a mondanivalót szolgálja. A versszakokban szinte minden ismétlődik, körről körre csak egy-egy szó változik, mintha a beszélő ugyanazt a kényszeres gondolatot forgatná újra és újra. Ez a szerkezeti döntés a megszállottság és a kényszeres ismétlés zenei leképezése: a dal egy klasszikus történet helyett inkább körbejár egy rögeszmét. A The Downward Spiral egészének ez a visszatérő mintázata, és a Closer az egyik legtisztább példája.

A felszíni magabiztosság mögött végig ott egy halk, könnyen elsikló jel. A háttérvokálokba ágyazva, alig hallhatóan ismétlődik a „help me” (kb. „segíts”) felkiáltás. Ez az apró részlet adja meg a dal valódi érzelmi alaphangját. Aki erre figyel, az a magabiztos felszín alatt egy kapaszkodó embert hall, valakit, aki keres valamit, amit nem talál. A halk segélykiáltás épp azért hatásos, mert majdnem elveszik a hangzás rétegei alatt.

Reznor maga is megerősítette, hogy a képei ritkán önmagukról szólnak. Egy interjúban elismerte, hogy talán túlságosan is támaszkodik a vágy nyelvezetére mint a kontroll metaforájára, de hozzátette, hogy teljesen lenyűgözi a téma. A Closerben ez a nyelvezet a hatalomé és a kiszolgáltatottságé, a függőségé és az önfeladásé. Jól illeszkedik a lemez nagy ívébe is, amely egy névtelen főszereplő fokozatos önpusztítását követi: a Closer ebben az ívben az a pont, ahol a szereplő a kontroll illúzióját keresi ott, ahol már semmi sincs a kezében.

Ebből fakad a dal legnagyobb trükkje. Reznor egy másik interjúban a refrén legdurvább elemét egyszerűen „eszköznek” nevezte, amelynek egyetlen célja, hogy a hallgató odafigyeljen. A fülbemászó groove és a tiszta refrén a csali, amely becsempészi a fejünkbe azt, amit önmagában talán meg sem hallgatnánk. A legszebb csomagolásba a legkíméletlenebb vallomás került. A dal pontosan azért működik, mert a felszíne ellentmond a tartalmának, és ez a feszültség az, ami évtizedek óta nem engedi nyugodni.

A Closer a végére ugyanoda ér vissza, ahonnan indult. A beszélő a nyitásnál és a zárásnál is a saját törött létezésével néz szembe, megváltás nélkül. A maradandóságát éppen ez a visszafogott kíméletlenség adja: a dal nem old fel semmit, csupán pontosan megmutat egy állapotot, aztán átadja a terepet a lemez következő számának. A teljes szöveg a Geniuson elérhető.

VIDEOKLIP

A Closer klipje önmagában is külön fejezetet érdemel, és sokak szerint ez a videó tette Reznort igazán ismertté, sőt, a kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb vizuális alkotásává. A rendező, Mark Romanek addigra már befutott klipes volt: olyan dalokhoz forgatott videót, mint Lenny Kravitz Are You Gonna Go My Way, Madonna Rain vagy David Bowie Jump They Say című száma. Gyerekként Kubrick 2001: Űrodisszeiája indította el a pályán, és ez a filmes igényesség a Closeren is végig érződik.

Romanek alapötlete az volt, hogy a kép úgy hasson, mint egy régi, véletlenül előkerült filmtekercs, valami, amit valaki egy szekrény mélyén talált. Saját bevallása szerint ez nehéz döntés volt, hiszen szokatlanul réginek kinéző képeket akart egy nagyon is modern hangzású dal alá. Ennek érdekében egy 1919-es, kézi hajtású kamerával forgattak, ráadásul szándékosan lejárt filmszalagra, amelyet utólag cigarettával és aeroszolos lakkal koptattak, hogy öregnek és sérültnek tűnjön. A helyszín egy elhagyott Los Angeles-i kórház volt, ami megadta a klip beteg, tizenkilencedik századi laboratóriumi hangulatát.

A képi világ egész sor képzőművészeti utalásból épült fel. A legtöbbet emlegetett hatás Joel-Peter Witkin viktoriánus, orvosi hangulatú fotográfiája, bár Romanek később kifejezetten tiltakozott az ellen, hogy a klipet egyszerű Witkin-másolatnak bélyegezzék, mondván, a hozzá fűződő utalások valójában kevések. Ott van emellett Francis Bacon Figure with Meat című festménye a húsdarabok jelenetében, Man Ray fotói, Giorgio de Chirico bábuszerű alakjai és a Brothers Quay Street of Crocodiles című bábfilmje. A lebegő jeleneteket Romanek két egészen más forrásból merítette: a 2001: Űrodisszeiából és, saját humoros vallomása szerint, a Mary Poppinsból.

A konkrét képek máig emlékezetesek. Egy mechanikus szív a dal ritmusára ver, amelyet a hatáseffektek mestere, Screaming Mad George épített (ugyanő tervezte később a Slipknot maszkjait), és a működtetéséhez három ember kellett, akik fújtatták, pumpálták és freongázzal permetezték. Egy rhesusmajom keresztre kötözve, mellette egy Jack Nicholson-fotó. Egy forgó vaskaróra tűzött, valódi disznófej, amelynek bűze annyira elviselhetetlen volt, hogy a stáb Old Spice-szal locsolt szűrőmaszkokban dolgozott. És maga Reznor, megkötözve, drótokon lógva, akinek a sminkje négy órát vett igénybe, és aki ettől magát csak „Football Head”-nek hívta. Az operatőr a később Fincher és Gus Van Sant filmjeiről ismert Harris Savides volt, a stáb pedig csupa gyakorlati effektussal dolgozott, mindenféle számítógépes trükk nélkül.

Reznor a kezdetektől hajthatatlan volt. Amikor felmerült, hogy forgassanak egy tisztább, MTV-barát változatot is, elutasította, mondván, csinálják meg a saját verziójukat, és ha az MTV nem adja le, az az MTV baja. Az MTV végül erősen vágott a klipen: a kifogásolt jeleneteket „SCENE MISSING” feliratú kártyákra cserélte, amelyeket a NIN logójával láttak el, így a cenzúra szinte a videó saját stílusának részévé vált. Más jeleneteket elmosott vagy beszűkített, a profán szövegrésznél pedig megfagyasztotta a képet, mintha a film hibásodott volna meg. A paradoxon az, hogy ettől a klip csak ismertebb lett, és a cenzúrázott változat is az 1994-es és 1995-ös év egyik legtöbbet játszott videója maradt. A teljes, vágatlan verzió eközben éjszakai csatornákon ment, később pedig a Closure című 1997-es videógyűjteményen jelent meg.

Az utóélete önmagáért beszél. A cenzúrázatlan változat ma a New York-i Modern Művészetek Múzeumának (MoMA) állandó gyűjteményében van, ami Romaneknek csak két klipje esetében adatott meg. 2006-ban a VH1 Classic nézői minden idők legjobb videóklipjének választották, a szakmai MVPA-díjátadón pedig öt kategóriában győzött. Talán a legszebb visszajelzést maga Reznor adta: szerinte a legritkább dolog történt, a dalt jobbnak hallotta, miután a képekkel együtt látta, pedig az a saját száma volt.

Kritikai fogadtatás és további érdekességek

A Closer a NIN első igazi crossover slágere lett, bár a számok elsőre nem tűnnek elképesztőnek. A Billboard Hot 100-on a 41. helyig jutott, az amerikai Modern Rock listán a 11. helyig, az Egyesült Királyságban a 25. helyig, Ausztráliában pedig egészen a 3. helyig. Az igazi hatás viszont nem a korabeli helyezésekben mérhető. A dal a NIN máig legtöbbet streamelt száma, jóval négyszázmillió Spotify-lejátszás fölött, és a kritikai utóélete is folyamatosan épült: a Rolling Stone 2021-ben a valaha készült 500 legjobb dal közé sorolta, a Billboard pedig 2020-ban a Nine Inch Nails legjobb dalának választotta.

Kulturálisan három megjelenés emelhető ki. Az első David Fincher Hetedik (Se7en) című filmje 1995-ből, amelynek hátborzongató főcíme alatt a Closer szól, pontosabban annak egy átdolgozott változata, a Coil által remixelt „Closer (Precursor)”. Sokak fejében ez a jelenet rögzítette a dalt, és érdemes tudni, hogy itt technikailag nem az albumverzió hallható. A második egy friss példa: a Netflix 2023-as Az Usher-ház bukása című sorozatában a Closer egy átdolgozott remixe kíséri az egyik emlékezetes álarcosbál-jelenetet, ami jól mutatja, hogy a dal harminc év után is működik. A harmadik egy élő pillanat, az 1994-es Woodstock, ahol a NIN sárosan, az iszapban hempergő tagokkal lépett fel félmillió ember előtt (lásd a klipet beágyazva lent). A sajtó a fesztivál egyik győztesének kiáltotta ki őket, bár a sáros belépő valójában előre megtervezett volt, és Reznor maga csak annyit mondott az egészről, hogy szörnyű volt.

A dal utóéletének legérdekesebb rétege mégis az, hogy mennyire félreértették. Reznor öngyűlöletről és megszállottságról írt, a közönség viszont szexuális himnuszt hallott. A Keyboard magazinnak később keserűen jegyezte meg, hogy amiből magasabb rendű művészetet remélt, abból végül egyetemi bulik és sztriptízbárok himnusza lett. A félreértés annyira tartós, hogy Reznor évekkel később, már apaként arról beszélt, nem várja a pillanatot, amikor a gyerekeivel a Closerről kell majd beszélnie.

A korabeli és későbbi kritika is sokat foglalkozott ezzel a kettősséggel. Jonathan Gold a Rolling Stone hasábjain 1994-ben úgy írt a lemezről, mint rock and rollba öntött egzisztenciális fájdalomról. J.D. Considine a Baltimore Sunban épp a Closer paradoxonát emelte ki: szerinte beszédes, hogy Reznor a lemez legfülbemászóbb refrénjét egy kiadhatatlan szexuális szövegsornak adta át, és ezzel biztosította, hogy a dal se a rádióban, se az MTV-n ne legyen egyszerű eset. Stephen Thomas Erlewine az AllMusicon visszatekintve egyfajta posztmodern sámánnak nevezte Reznort, aki megszállottan leplezi le az ártatlannak tűnő dolgok mögötti sötétséget. A Billboard 2014-es, a lemez húszéves évfordulójára készült visszatekintése az ikonikus ritmust és a sok egymásra rétegzett dallamszálat emelte ki, és felvetette, hogy Reznor talán pont ezt az egy dalt bánta meg leginkább. Jon Hadusek a Consequence of Soundon 2022-ben pedig világosan kimondta, amit Reznor mindig is állított: a Closer összességében inkább az öngyűlöletről és a megszállottságról szól, mint a romantikus vágyról.

Az INTERNET NÉPE SZERINT

A Closer harminc év után is megosztja a hallgatókat, és a kommentszekciókban ugyanaz a törésvonal tér vissza újra meg újra: érti-e valaki a dalt, vagy sem. A rajongók egyik tábora makacsul védi a számot, és türelmesen magyarázza, hogy a felszíni provokáció mögött egy depressziós, önmagát gyűlölő ember szólal meg, a vágy pedig csak menekülés ennek elviselésére. Sokan kifejezetten ingerülten reagálnak, ha valaki erőszakot vagy olcsó szexdalt hall bele, és arra biztatják a többieket, hogy nézzenek a sorok mögé. Akadnak meglepő hangok is: van, aki magát kereszténynek vallva szerelmes dalként szereti, más egyenesen az önutálat himnuszának hallja.

A másik oldalon ott vannak, akiknek elegük van belőle. Még a NIN-rajongók között is akad, aki a banda gyengébb, agyonjátszott darabjának tartja, és van, akit egyszerűen idegesít. A skála ellentétes végén viszont a rajongás is szélsőséges: nem ritka a vélemény, hogy ez az egyik legnagyszerűbb dal, amit valaha írtak. A TikTokon a szám új életre kelt, több tízezer videó készült rá, és a fiatalabb generáció reakcióvideókban fedezi fel újra, gyakran erős érzelmi hatással.

A legtöbb vita végül egyetlen feszültséghez tér vissza: a Closer egyszerre lett sztriptízbár-himnusz és egy mélyen személyes vallomás, és a kettő közül mindenki mást hall meg belőle.

Most, hogy a háttér, a felvétel és a szöveg is megvan, a döntés a tiéd. Te melyik oldalon állsz?

Az album, és Néhány kapcsolódó érdekesség

The Downward Spiral
Érdemes pár szót ejteni magáról az albumról, amelynek a Closer az ötödik száma. A The Downward Spiral 1994. március 8-án jelent meg, és egy névtelen főszereplő lelki összeomlását követi végig, a lázadástól az önpusztításon át a teljes kiüresedésig. A lemez a Billboard listáján a második helyen nyitott, csak a Soundgarden Superunknownja előzte meg, és végül négyszeres platinalemez lett. A borítója külön kis műalkotás: a brit Russell Mills készítette egy Wound (Seb) című tárgyból, amelyet gipszből, rozsdás fémekből, döglött rovarokból, viaszból és a művész saját véréből épített fel. Reznor mindössze három szót adott neki kiindulásként: lekopás, seb, rothadás.

A dal lüktető basszusdobja valójában egy mintavett és átalakított ütés Iggy Pop 1977-es Nightclubbing című számából, amelyet annak idején David Bowie produkált. Dobfelvételnek hangzik, pedig egy régi lemezről emelték át. A csavar az, hogy az eredeti is dobgéppel készült, vagyis a Closer egyik legtestesebb hangja eleve egy gépi dob másolata, csak rétegekben feldolgozva.

Amikor Reznor 1993 végén elköltözött a Cielo Drive-i házból, magával vitte az eredeti bejárati ajtót, ugyanazt, amelyre 1969-ben a gyilkosság éjszakáján a „Pig” szót írták. Az ajtót később beépíttette a new orleans-i Nothing Studiosba. A házat néhány hónappal később, 1994 áprilisában lebontották.

A Nine Inch Nails név mögött nincs mély jelentés, hiába kering róla számtalan elmélet (a legnépszerűbb szerint Jézus keresztre feszítésének kilenchüvelykes szögeire utal). Reznor állítólag mintegy kétszáz nevet végigpróbált, és az volt a szabálya, hogy ami két hét után sem hangzik nevetségesen, az marad. A Nine Inch Nails azért nyert, mert jól rövidíthető, jól néz ki nyomtatásban, és elég fenyegetően hangzik. A keresztre feszítés-elméletet egyébként Reznor évekkel később egyértelműen cáfolta.

A Closer jellegzetes basszushangját egy Oberheim OB-Mx prototípuson rögzítették, egy olyan szintetizátoron, amelyből akkoriban alig néhány darab létezett, és amelyet Reznor a gyártótól kapott kölcsön. Ugyanebben a stúdióban hevert John Lennon eredeti Mellotronja is, Beatles-korszakból származó hangszalagokkal, amelyet Jimmy Iovine adott kölcsön Reznornak.

A klip keresztre kötözött majma egyébként nagyon jól megvolt: a kötés laza volt, az állat bármikor kiszabadulhatott volna, a forgatáson állatvédelmi megbízott felügyelt, a majom pedig a felvételek alatt végig banándarabokat majszolt. Romanek később hozzátette, hogy az állat fellépti díja meghaladta néhány stábtag fizetését.

Útravalóként

Ha jobban elmerülnél a dal hangzásában, vagy kapcsolódó alternatívákra vágysz, akkor itt van három olyan nóta, amelyek segítenek tovább tágítani a perspektívád:

➜ Nine Inch Nails: „Closer” (The Downward Spiral, 1994). Az első maradjon ugyanazon a lemezen. A The Downward Spiral záró száma, a Hurt, a Closer tökéletes ellenpontja. Ahol a Closer egy hatperces, építkező energiabomba, ott a Hurt egy csupasz, szinte akusztikus vallomás az önpusztításról és a megbánásról. Ez zárja le a lemez önromboló ívét, és a Closer mellett ez a NIN legismertebb dala, főleg azóta, hogy Johnny Cash 2002-ben feldolgozta (Rick Rubin produkciójában, Mark Romanek videójával). Reznor a feldolgozást látva azt mondta, a dal innentől már Cashé. Érdemes a kettőt egymás után meghallgatni, mert együtt mutatják meg, mekkora érzelmi teret fog át ez a lemez.

➜ Iggy Pop: „Nightclubbing” (The Idiot, 1977). A második ajánló a Closer dobjának forrásához vezet vissza: Iggy Pop Nightclubbing című száma (a The Idiot albumról, 1977, David Bowie produkciójában). Lassú, hideg, gépies dal, az industrial és az elektronikus zene egyik korai őse. Ha meghallgatod, rögtön felismered, honnan jön a Closer lüktetése.

➜ Marilyn Manson: „The Beautiful People” (Antichrist Superstar, 1996). A harmadik a Closer örökségét mutatja: Marilyn Manson The Beautiful People című száma (1996), amelyet maga Reznor produkált. Ugyanaz az ipari groove, ugyanaz az erős hook és transzgresszív él, csak még direktebb, mainstreamebb formában. Jól mutatja, hogyan terjedt tovább az a hangzás, amit Reznor a Closerrel becsempészett a rádióba.

Ha a fenti három út közül választasz, mindegyik mélyítheti a zenehallgatás élményét. Jó utat ezen a zenés felfedezőúton!

VIDEÓS ÉRDEKESSÉGEK

Egy kultikus élő felvétel: a Nine Inch Nails 1994-es Woodstock-fellépése, ahol a banda sárosan, az iszapban gázolva játszotta el a Closert, félmillió ember előtt. Híres, kaotikus, és pontosan megmutatja, miért lett a NIN a kilencvenes évek egyik legintenzívebb élő zenekara.

REAKCIÓVIDEÓK ツ

Ha tetszett, olvasd el ezeket is:

Talán köztük lesz az a következő új kedvenced.

Radiohead – Weird Fishes / Arpeggi

Radiohead – Weird Fishes / Arpeggi

Négy gitár, ugyanaz a négy akkord, és egy olyan csillámló szövet, amelyben a fülnek nehéz követni, melyik hang honnan jön. A Radiohead 2007-es In Rainbows albumának egyik csúcspontja a Weird Fishes / Arpeggi, ahol Steve Reich minimalizmusa és a tenger mélye találkozik egy lefelé tartó, mégis felszabadító dalban. A RateYourMusicon 2007 legjobb száma. A következőkben megnézzük, hogyan épül fel ez az öt és fél perc, és miért lett egy sokáig átugrott dalból fan favourite.

Elida Almeida – Dondona

Elida Almeida – Dondona

Cesária Évora neve a legtöbb embernek a Cabo Verde-i zene. Elida Almeida viszont más szigetről, más hagyományból énekel: a funaná és a batuque afrikai gyökerű, a test és a közösség ritmusából táplálkozó zenéjéből, amelyet a portugál gyarmatosítás egykor betiltott. A Dondona ennek a választásnak a nyitódala, egy nagymamáknak szóló albumon, amelyet egy São Vicente-i tengerparti házban, három hét alatt írtak. Erről a dalról szól ez a cikk — és arról, hogyan talál rá az ember véletlenül egy ritka kincsre.

Ariana Grande – Hate That I Made You Love Me

Ariana Grande – Hate That I Made You Love Me

A ‘hate that i made you love me’ Ariana Grande nyolcadik albumának, a petalnak az első kislemeze, és egyben az első dala, amelynek a felvételét teljes egészében ő birtokolja. A szöveg arról szól, ki formál kit, és mit jelent mások vágyának célpontjává válni, a hangzás pedig szándékosan elhagyja a fényes pop-csillogást egy mélyebb, sötétebb tónusért. A dal 2026 nyarán a Billboard Hot 100 és a brit lista élén is nyitott. A következőkben megnézzük, hogyan lett egy ilyen csendes szám Grande pályájának egyik legbeszédesebb pillanata.

ADATFORRÁSOK

– Wikipedia — Closer (Nine Inch Nails song): https://en.wikipedia.org/wiki/Closer_(Nine_Inch_Nails_song)
– Wikipedia — The Downward Spiral: https://en.wikipedia.org/wiki/The_Downward_Spiral
– Wikipedia — Nine Inch Nails: https://en.wikipedia.org/wiki/Nine_Inch_Nails
– Wikipedia — Trent Reznor: https://en.wikipedia.org/wiki/Trent_Reznor
– Wikipedia — Mark Romanek: https://en.wikipedia.org/wiki/Mark_Romanek
– Wikipedia — List of awards and nominations received by Nine Inch Nails: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_awards_and_nominations_received_by_Nine_Inch_Nails
– Wikipedia — TVT Records: https://en.wikipedia.org/wiki/TVT_Records
– Wikipedia — Nothing Records: https://en.wikipedia.org/wiki/Nothing_Records
– Wikipedia — 10050 Cielo Drive: https://en.wikipedia.org/wiki/10050_Cielo_Drive
– Wikipedia — Pretty Hate Machine: https://en.wikipedia.org/wiki/Pretty_Hate_Machine
– Wikipedia — Broken (EP): https://en.wikipedia.org/wiki/Broken_(Nine_Inch_Nails_EP)
– nin.wiki — Closer: https://www.nin.wiki/Closer
– nin.wiki — Le Pig: https://www.nin.wiki/Le_Pig
– nin.wiki — The Downward Spiral (halo): https://www.nin.wiki/The_Downward_Spiral_(halo)
– nin.wiki — Closer To God (halo): https://www.nin.wiki/Closer_To_God_(halo)
– nin.wiki — 1994/08/13 Woodstock: https://www.nin.wiki/1994/08/13_Saugerties,_NY
– Sound on Sound — Classic Tracks: Closer: https://www.soundonsound.com/techniques/classic-tracks-nine-inch-nails-closer
– MusicTech — Landmark Productions TDS: https://musictech.com/guides/essential-guide/nine-inch-nails-the-downward-spiral/
– Roland Articles — Sound Behind the Song: https://articles.roland.com/closer-nine-inch-nails/
– Riffology — Making of TDS: https://riffology.co/2025/01/07/the-making-of-downward-spiral-by-nine-inch-nails/
– Kerrang — Closer deep dive: https://www.kerrang.com/a-deep-dive-into-nine-inch-nails-nsfw-video-for-closer
– Kerrang — TDS darkness & despair: https://www.kerrang.com/the-darkness-and-despair-behind-nine-inch-nails-the-downward-spiral
– Louder Sound — NIN TDS story: https://www.loudersound.com/features/nine-inch-nails-downward-spiral-story-behind-album
– Louder Sound — Trent Reznor 2005 life story: https://www.loudersound.com/features/trent-reznor-nine-inch-nails-life-story-interview-2005
– Rolling Stone — TDS review (Jonathan Gold, 1994): https://www.rollingstone.com/music/music-album-reviews/the-downward-spiral-187149/
– Rolling Stone — 500 Greatest Songs #270: https://www.rollingstone.com/music/music-lists/best-songs-of-all-time-1224767/nine-inch-nails-closer-2-1225068/
– Official Charts — Closer UK: https://www.officialcharts.com/songs/nine-inch-nails-closer/
– kworb.net — NIN Spotify Songs: https://kworb.net/spotify/artist/0X380XXQSNBYuleKzav5UO_songs.html
– WhoSampled — Closer samples Iggy Pop: https://www.whosampled.com/sample/17026/Nine-Inch-Nails-Closer-Iggy-Pop-Nightclubbing/
– WhoSampled — Closer samples Roxy Music: https://www.whosampled.com/sample/523405/Nine-Inch-Nails-Closer-Roxy-Music-Take-a-Chance-With-Me/
– WhoSampled — Closer covers: https://www.whosampled.com/Nine-Inch-Nails/Closer/covered/
– Revolver — TDS cover art: https://www.revolvermag.com/culture/nine-inch-nails-downward-spiral-story-behind-cover-art/
– Russell Mills official site: https://www.russellmills.com/nine-inch-nails/
– Grunge — Trent Reznor Manson murder house: https://www.grunge.com/226761/the-truth-about-trent-reznors-time-in-the-manson-murder-house/
– Far Out Magazine — NIN Sharon Tate: https://faroutmagazine.co.uk/nine-inch-nails-connection-sharon-tate-murders/
– Loudwire — TDS 30th anniversary: https://loudwire.com/nine-inch-nails-the-downward-spiral-album-anniversary/
– Billboard — TDS at 20 track-by-track: https://www.billboard.com/music/music-news/nine-inch-nails-the-downward-spiral-at-20-classic-track-by-track-5930270/
– Consequence of Sound — Best NIN songs: https://consequence.net/2022/04/nine-inch-nails-best-songs-list/4/
– setlist.fm — Woodstock ’94: https://www.setlist.fm/setlist/nine-inch-nails/1994/winston-farm-saugerties-ny-3bd3e8ac.html
– YouTube — Closer Director’s Cut: https://www.youtube.com/watch?v=PTFwQP86BRs
– YouTube — Closer Woodstock ’94 (official): https://www.youtube.com/watch?v=WnPahoXwWJ8
– YouTube — Closer, Beside You in Time live: https://www.youtube.com/watch?v=6Q2lkd0fjO8
– IMVDb — Closer: https://imvdb.com/video/nine-inch-nails/closer
– Fstoppers — Romanek commentary: https://fstoppers.com/video/mark-romanek-gives-commentary-nins-closer-video-7619
– NPR — Romanek 2010: https://www.npr.org/sections/therecord/2010/09/15/129890627/speaking-of-the-vmas-mark-romanek-wasn-t-there
– Songfacts — Closer: https://www.songfacts.com/facts/nine-inch-nails/closer
– Rock Celebrities — Vrenna sabotage: https://rockcelebrities.net/trent-reznor-intentionally-sabotaged-nine-inch-nails-lyrics-ex-drummer-explains/
– Adam Steiner — Closer analysis: https://adamsteiner.uk/nine-inch-nails-into-the-never/nine-inch-nails-into-the-never-closer/
– The Quietus — Steiner book extract: https://thequietus.com/culture/books/into-the-never-nine-inch-nails-and-the-creation-of-the-downward-spiral-adam-steiner-playlist/
– mantasonica audio blog — Closer analysis: https://smabellakoppenaudio.wordpress.com/2015/04/21/analysis-1-closer-by-nine-inch-nails/
– Tunefind — House of Usher: https://www.tunefind.com/show/the-fall-of-the-house-of-usher/season-1/242875
– Hope and Vaseline fan archive: https://hnv.nin.net/closer.html
– Metal Injection — NIN vs MTV: https://metalinjection.net/editorials/back-in-the-day/when-trent-reznor-and-mtv-went-to-war-over-the-bands-explicit-videos-in-the-90s
– Records & Rebellion — Closer: https://recordsandrebellion.com/2021/01/27/nine-inch-nails-closer/

©2025, SOUNDREBORN. All Rights Reserved

Fedezd fel a zene mélyebb rétegeit.

Köszönöm, hogy velem tartasz ebben a zenei utazásban. A SoundReborn azoknak szól, akik nemcsak hallgatják, hanem át is érzik a zenét — akik kíváncsiak a hangok mögött rejlő történetekre, pillanatokra és alkotókra. Fedezzfel további alkotásokat, hallgass mélyebben, és találd meg a zenében önmagad.