Ha fél füllel hallgatjuk, a Weird Fishes szövegéből leginkább néhány kép marad meg: szemek, a világ széle, férgek, halak, tengerfenék. Egymás mellé téve viszont egy lefelé tartó út rajzolódik ki. Valaki követ egy másik embert vagy egy erőt, amely egyre távolabb viszi saját magától. Hogy szerelemről, megszállottságról vagy menekülésről van-e szó, azt Yorke nyitva hagyja.
“In the deepest ocean / The bottom of the sea”
„A legmélyebb vízben, lent, ahol a tenger feneket ér.”
A dal azonnal a legalján kezd. Nincs lassú ereszkedés, már az első képben ott vagyunk, ahová a fény alig jut el. Közben a gitár könnyedén fut, a dob visz előre. A szöveg mélysége és a zene mozgékonysága eleinte szinte nem is illik össze.
“Your eyes / They turn me”
„A szemed magával fordít, eltérít önmagamtól.”
A „turn” magyarul nehezen fér el egyetlen igében. A tekintet megfordítja, eltéríti és maga felé fordítja a beszélőt. Nekem ebben a rövid sorban az a nyugtalanító, hogy nincs ellenállás. A másik néz, ő pedig már mozdul is.
“Why should I stay? / Why should I stay?”
„Miért maradnék itt? Ugyan mi tartana vissza?”
Első hallásra kérdés, másodikra inkább önigazolás. A beszélő már eldöntötte, hogy megy, csak még kimondja magának, miért nincs értelme maradni. Az ismétlésben egy kis türelmetlenség is van, mintha saját kételyét akarná túlkiabálni.
“I’d be crazy not to follow”
„Bolond lennék, ha nem mennék utánad, bármerre viszel.”
Most már a józan döntés szerepét kapja a követés. A beszélő szerint az volna őrültség, ha megállna, miközben a következő képekből tudjuk, milyen veszélyes az út. A dal nem mondja meg, ki vezeti. Ez a hiány jól áll neki.
I’d be crazy not to follow
Follow where you lead
„Szellemmé halványítasz. Messze innen, egyre messzebb.”
A beszélő itt már a saját testét is elveszíti, legalábbis a kép szintjén. A háttérvokál közben újra és újra a kijutás irányát jelzi. Ugyanaz a hang szólhat menekülési útvonalnak és távolodásnak. Ettől a rész egyszerre felszabadító és ijesztő.
Turn me into phantoms (Way out)
I follow to the edge (Way out)
Of the earth (Way out)
And fall off
„Utánad megyek egészen a világ széléig, aztán lezuhanok.”
Itt nincs nagy költői magyarázat. Elmegy a peremig, aztán leesik. A zene továbbra is fegyelmezetten fut alatta, így a zuhanás szinte természetes következménynek hat. Mintha erre tartott volna az egész út.
Yeah, everybody leaves (Way out)
If they get the chance (Way out)
And this (Way out)
Is my chance
„Mindenki elmegy, ha egyszer nyílik rá egy rés. Most nekem is ez az esélyem.”
Ebben a részben változik meg a távozás jelentése. Eddig a másik után ment, most először a saját esélyéről beszél. A menekülés egy rövid pillanatra választásnak hangzik. Nem tudjuk, hová vezet, de már nem csak sodródás.
I get eaten by the worms
And weird fishes
Picked over by the worms
And weird fishes
„Felfalnak a férgek és a furcsa halak. Darabonként szedik szét, ami megmaradt belőlem.”
Itt végre megérkeznek a címben szereplő halak, és semmi kedves nincs bennük. A tengerfenéken a beszélő teste táplálék lesz, a kép pedig meglepően tárgyilagos marad. Yorke nem dramatizálja túl. Ettől sokkal kellemetlenebb hallgatni.
I hit the bottom
Hit the bottom and escape
Escape
„Leérek egészen az aljára, aztán kijutok. Kijutok innen.”
A végén ugyanaz a mélypont, amely addig a pusztulást jelentette, hirtelen kiindulási hely lesz. Leér, aztán kijut. Ennyit mond, újra meg újra. A zene egyre sürgetőbb, majd elvágják. Nekem ez inkább pánikszerű menekülés, mint nyugodt felszabadulás. Talán ezért olyan jó, hogy nincs utána szép lezárás.
