A szövegben valaki a távozó emberhez beszél, és egy harmadik személyt is említ. Hogy pontosan mi történt köztük, Smith nem meséli el. Később egyszerű fiú-lány történetként írta le a dalt, az elküldés és a visszahívás történeteként. Éppen a hiányzó részletek miatt ismerős a helyzet: a beszélő előbb tartaná magát a döntéséhez, majd egyre kevésbé tudja. A refrénben már beismeri a tévedést, a másik visszahívásáig mégis vár egy versszakot.
Mindkét versszak a tegnappal kezdődik. Az elsőben a beszélő egyetlen nap alatt öregnek érzi magát, a másodikban már úgy fél, mint egy gyerek. A visszahívás viszont a mához szól. Smith később napokról, emberekről, helyekről és életkorokról beszélt a dal hármasai kapcsán. A cím köztes állapota így több helyen felbukkan, de a szöveghez enélkül is közel lehet kerülni: valaki elküldte a másikat, és hamar rájött, hogy vissza akarja kapni.
Az első „menj” négy nekifutás után egyre kevésbé hangzik meggyőzőnek. Az ismétlésben már ott van a megbánás, mielőtt a beszélő kimondaná. Másodszor ugyanoda ér a zene, ő pedig az ellenkezőjét kéri. A három emberből a végére leginkább a hiányzó marad fontos. A megszólított válaszát nem halljuk, és a dal nem siet ezt a csendet megmagyarázni.
Yesterday, I got so old
I felt like I could die
„Tegnap egy életet öregedtem,
úgy éreztem, bele is halhatok.”
A „tegnap” egyetlen napra szorítja össze azt, ami máskor évek alatt történik. Smith alig hagy időt arra, hogy a hallgató is megérkezzen ebbe az érzésbe.
Go on, go on, just walk away
Go on, go on, your choice is made
„Menj csak, menj, sétálj ki az életemből.
Menj, hiszen már döntöttél.”
A döntést látszólag a másik hozta meg. A beszélő ezzel még el tudja játszani, hogy ő csupán tudomásul veszi, amit hallott.
That it couldn't be me and be her
In between without you, without you
„Hogy ő meg én nem maradhatunk félúton,
nélküled, nélküled.”
Az angol mondatot sem könnyű elsőre kibogozni: három ember fér bele, biztos hely egyiküknek sem jut. A zaklatottság a nyelvtanban is ott van.
Yesterday, I got so scared
I shivered like a child
„Tegnap úgy megrémültem,
reszkettem, akár egy gyerek.”
Az előbb még hirtelen öreg volt, itt meg gyerekként fél. A két szélső életkor közt nincs egyetlen nyugodt pillanat sem.
Come back, come back, don't walk away
Come back, come back, come back today
„Gyere vissza, kérlek, ne menj el.
Gyere vissza, még ma gyere vissza.”
A „ma” apró szó, mégis megmozdítja az egész helyzetet. Tegnap még lehetett úgy beszélni, mintha a távozás végleges volna; ma már várni sem akar.
Come back, come back, why can't you see?
Come back, come back, come back to me
„Gyere vissza, miért nem látod?
Gyere vissza, gyere vissza hozzám.”
Az első kör távolságtartása itt elfogy. A kérés már szemrehányásba csúszik, a másik válaszát viszont továbbra sem halljuk.
