A cím elsőre egyszerű sértésnek tűnik: useless, vagyis haszontalan, fölösleges, semmire sem jó. A dal viszont újra meg újra megváltoztatja, kire mutat ez a szó. Egyszer a beszélő saját tanácsaira és jelenlétére, máskor a másik ember eszményeire. A szöveg úgy mozog az önvád és a támadás között, ahogy egy elfáradt vita szokott. Senki sem marad sokáig egyetlen szerepben.
“Well it's about time
It's beginning to hurt”
„Lassan eljött az ideje. Már kezd fájni.”
A nyitásban nincs felvezetés. A beszélő már benne áll egy régóta húzódó helyzetben, és azt akarja, hogy végre történjen valami. A következő kérdés, hogy mennyit ér még az egész, nem filozófiai. Ez egy kapcsolat kifáradt könyvelése, amikor mindkét fél tudja, hogy túl sokáig kerülgették ugyanazt.
“All my useless advice
All my hanging around
All your cutting down to size
All my bringing you down”
„A haszontalan tanácsaim, az örökös lézengésem, ahogy lekicsinyítettelek és egyre lejjebb húztalak.”
Az első refrén önmaga felé fordítja a címet. A beszélő nem mentegeti a jelenlétét, inkább felsorolja, mit rontott el. A hanging around ebben a helyzetben több egyszerű várakozásnál: valaki ott maradt, közben már semmit sem tett jobbá. Gahan ezt fáradt belátásként énekli, ezért a sorok súlyosabbak egy dühös kitörésnél.
“Watch the clock on the wall
Feel the slowing of time
Hear a voice in the hall
Echoing in my mind”
„Nézd a faliórát, érezd, ahogy lelassul az idő. Egy hang szól a folyosón, és tovább visszhangzik bennem.”
A falióra hétköznapi tárgy, mégis az egész dal egyik legjobb képe. Nincs nagy dráma, csak az a kínos lassúság, amikor ugyanabban a szobában már minden másodperc külön hallatszik. A folyosóról érkező hang aztán bejut a beszélő fejébe is. A vita kívül már talán véget ért, belül még folytatódik.
“All your stupid ideals
You've got your head in the clouds
You should see how it feels
With your feet on the ground”
„Az ostoba eszményeid, a fejed a felhőkben. Látnod kellene, milyen érzés két lábbal a földön állni.”
Itt fordul kifelé a vád. Az önkritikus beszélő hirtelen józanabbnak látja magát a másiknál, és már ő osztja ki a valóságérzéket. Ismerős reakció. A szöveg nem dönti el, hogy ez tisztánlátás vagy újabb védekezés. A két olvasat egyszerre marad kellemetlenül hihető.
“Here I stand the accused
With your fist in my face
Feeling tired and bruised
With the bitterest taste”
„Itt állok vádlottként, az öklöd az arcom előtt. Fáradt és összetört vagyok, keserű ízzel a számban.”
A harmadik versszakban a szóvita testi közelséget kap. Az ököl képe lehet metaforikus fenyegetés, a dal nem mond róla többet, ezért én sem tenném. A beszélő most vádlott, sérült és sarokba szorított. A korábbi magabiztos ítélet után ismét ő kerül alulra.
“All my useless advice
All my hanging around
All your cutting down to size
All my bringing you down
All your stupid ideals
You've got your head in the clouds
You should see how it feels
With your feet on the ground”
„Az én hiábavaló tanácsaim. A te ostoba eszményeid.”
A végén már nincs új érv. A két lista ismétlődik, miközben a hangszerelés egyre nagyobbra nő körülöttük. Ettől a cím sem marad egyetlen emberre ragasztható jelző. A useless oda-vissza jár közöttük, és egyikük sem tudja végleg átadni a másiknak.
Gahan élethelyzetét ismerve könnyű a függőség, a kívülről érkező tanácsok és a szégyen történetét belehallani. Ez lehetséges olvasat, hivatalos magyarázat nélkül azonban nem érdemes életrajzi kulccsal bezárni a dalt. Engem jobban érdekel az a bizonytalanság, amely a felvételen is hallatszik. Gahan egyszerre énekli a sértett, a vádló és a bűntudatos ember hangját. Nem emeli fel egyiket sem annyira, hogy kényelmesen mellé állhassunk.
