A Useless első hallásra egy elmérgesedett kapcsolat számvetése, ahol mindkét fél hiábavalónak látja a másikat, és lassanként önmagát is. A cím szándékosan kétértelmű: a „useless” hol a beszélő saját haszontalanságát jelenti, hol a másik tanácsainak hiábavalóságát, és a dal éppen ennek a szónak az irányváltásaiból nyeri a feszültségét. A teljes szöveg a Geniuson olvasható.
A nyitás egy ultimátum pillanata. „Well it’s about time / It’s beginning to hurt” („Lassan itt az ideje, kezd fájni”), énekli Gahan, és rögtön a döntéskényszert teszi a középpontba: meddig tart még ez, és mennyit ér az egész. Innen lép be az első refrén, amely befelé fordul. „All my useless advice / All my hanging around / All my bringing you down” („Minden haszontalan tanácsom, az egész lézengésem, ahogy lehúztalak”), itt a beszélő a saját jelenlétét és próbálkozásait minősíti feleslegesnek. Ez a klasszikus bűntudat hangja, valakié, aki tudja, hogy teherré vált.
Aztán a második refrénben megfordul a nézőpont, és a vád kifelé irányul: „All your stupid ideals / You’ve got your head in the clouds” („A te ostoba eszméid, fenn jár a fejed a felhőkben”). Az „én vagyok haszontalan” átfordul „te vagy az, aki nem látja a valóságot” felé, és a két nézőpont ugyanazon a hangon, Gahanén szólal meg. A Genius annotációja szerint ezért is olvasható a dal kvázi párbeszédként: a második versszak és refrén egy másik személy szólama, a harmadik versszak pedig a válasz rá. A kritikai többség óvatosabb, és inkább egyetlen, ellentmondásos narrátort feltételez, aki a saját tehetetlenségét vetíti a másikra, hogy ne kelljen szembenéznie a saját iránytalanságával. A dal szépsége, hogy mindkét olvasat megáll.
A második versszak a stagnálás képeit hozza. „Watch the clock on the wall / Feel the slowing of time” („Nézd a falióra mutatóját, érezd, ahogy lelassul az idő”), majd egy hang, amely nem hagyja nyugodni a beszélőt: „Hear a voice in the hall / Echoing in my mind” („Egy hang a folyosóról visszhangzik a fejemben”). A „head in the clouds” képével szemben ott a „feet on the ground”, az idealizmus és a kijózanító valóság tengelye, amelyet a két fél egymás fejéhez vág.
A dal érzelmi csúcsa a harmadik versszak, ahol a beszélő a vádlott padjára kerül. „Here I stand the accused / With your fist in my face / Feeling tired and bruised / With the bitterest taste” („Itt állok vádlottként, ököllel az arcomban, fáradtan, zúzottan, a legkeserűbb ízzel a számban”). A bírósági kép és a fizikai bántalmazás itt egymásba csúszik: az „accused” szó vádlottat jelent, a „fist in my face” pedig ennek a konfliktusnak a testi metaforája, az a lefelé nyomás, amit az első refrén „hanging around” sora már megelőlegez. A dal nem old fel mindezt megnyugvásba, a záró refrénben a két vád egymásra torlódik, és a szám a keserű patthelyzet hangulatában marad.
Külön réteget ad, hogy mindezt Gahan énekli, nem Gore. A megírás és az előadás ekkori háttere felől a szöveg könnyen olvasható a függőség és a kijózanodás felől is, a kívülről jövő tanácsról, amely belülről üresnek hat, vagy a szégyenről, amely a vádlott pozíciójába kényszerít. Az igazi erő mégis a visszafogottságból jön: Gahan nem üvölti túl a sorokat, hagyja, hogy a feszültséget a piszkos riff és a saját töprengő hangja tartsa. Ettől lesz a Useless sokkal súlyosabb, mint amennyit a hangereje sejtetne.
