1990s

Chris Cornell: Euphoria Mourning (1999)

1999-ben ezt az albumot sokan csak átmenetnek látták: egy szólókitérőnek a Soundgarden feloszlása után, két korszak között félúton. Nem illett a korabeli rockkánonhoz és nem volt benne rádiós sláger sem. Ez az album inkább egy állapotot rögzít: azt, amikor valaki még nem tudja, milyen irányba indul tovább, és nem is próbálja eldönteni erőből. Az Euphoria Mourning nem tör utat magának látványosan — hanem csendben találja meg azt, aki nyitott felé. A következő sorok arról szólnak, miért működik sokkal mélyebben egy album, ha megpróbálsz a mélyére ásni.

Chris Cornell: Euphoria Mourning (1999) Read More »

Radiohead: OK Computer (1997)

Az OK Computer annak a ritka pillanatnak a lenyomata, amikor egy ambíciózus, de a saját hangjához ragaszkodó zenekar és egy korszak tökéletesen találkozik. Ez az átlagosnál is hosszabb review végigköveti, hogyan épült fel ez a világ: Miles Davis hatástól a St. Catherine’s stúdiófelvételein át a korszakra gyakorolt erős hatásokig. Technológia, elidegenedés, modern élet, emberi törékenység — mind összeér ebben az atmoszférában. A Radiohead 2 sikeres albumot követően nem egyszerűen megújította a rockot, hanem új nyelvet hozott létre.

Radiohead: OK Computer (1997) Read More »

Shivaree: I Oughtta Give You a Shot in the Head for Making Me Live in This Dump (1999)

1999-ben kevés figyelmet kapott, 2004-ben viszont egy Tarantino filmjelenet miatt világszerte kultikus lett. A „Goodnight Moon” története ritka példa arra, amikor egy dal megelőzi a saját zenekarát — és árnyékban hagy egy kivételes debütáló albumot. Itt azt nézzük meg, miért lett ebből a lemezből csendes rejtett kincs, amely ma is ugyanúgy működik, mint megjelenésekor.

Shivaree: I Oughtta Give You a Shot in the Head for Making Me Live in This Dump (1999) Read More »

Depeche Mode: Songs Of Faith And Devotion (1993)

A Songs of Faith and Devotion annak a pillanatnak a lenyomata, amikor egy zenekar nem csak hangzásban, hanem lélekben is átalakul. A precíz elektronika helyére élő dobok, torz gitárok, gospel- és szakrális tónusok kerülnek, és a dalokban ott van a küzdelem, az önpusztítás és a megváltás utáni vágy. Eleinte sokan értetlenül álltak előtte, ma azonban az egyik legmélyebb DM-albumnak tartják. A következő sorok arról szólnak, miért működik még mindig ilyen brutálisan emberien.

Depeche Mode: Songs Of Faith And Devotion (1993) Read More »

Republic: Indul A Mandula!!! (1991)

Van album, amely egyszerűen csak jókor találkozik az emberrel. Az Indul a mandula!!! ilyen volt: az első daloktól kezdve életérzésként terjedt, nyári táborokban, kollégiumi folyosókon, kisebb majd nagyobb koncerteken. A Republic itt még nyers, lendületes, és nem akart mindenkihez szólni; minden sor és minden refrén egy pillanatnyi igazságot rögzít arról, milyen volt felnőni a 90-es évek elején. Ez az írás arról szól, hogyan született meg ez a lemez, és miért térünk vissza hozzá ma is, amikor egy friss jubileumi vinylt teszünk a lejátszóra.

Republic: Indul A Mandula!!! (1991) Read More »

Nine Inch Nails: The Downward Spiral (1994)

Amikor 2002-ben megjelent, kevesen sejtették, mekkora hatása lesz: a Come Away With Me lassan lépdelt előre a listákon, majd a Billboard első helyéig jutott, és az Év Albuma Grammy-díjat is elnyerte. 2005-ben Diamond minősítést kapott, azóta pedig világszerte több mint 27 millió emberhez jutott el – ezzel a valaha megjelent legsikeresebb debütáló albumok közé került. A számok lenyűgözőek, de ennél sokkal fontosabb, hogy ez a lemez a csenddel és finomsággal hódított. A következő sorok arról szólnak, miért működik még mindig ilyen erősen.

Nine Inch Nails: The Downward Spiral (1994) Read More »

Jeff Buckley: Grace (1994)

Amikor 2002-ben megjelent, kevesen sejtették, mekkora hatása lesz: a Come Away With Me lassan lépdelt előre a listákon, majd a Billboard első helyéig jutott, és az Év Albuma Grammy-díjat is elnyerte. 2005-ben Diamond minősítést kapott, azóta pedig világszerte több mint 27 millió emberhez jutott el – ezzel a valaha megjelent legsikeresebb debütáló albumok közé került. A számok lenyűgözőek, de ennél sokkal fontosabb, hogy ez a lemez a csenddel és finomsággal hódított. A következő sorok arról szólnak, miért működik még mindig ilyen erősen.

Jeff Buckley: Grace (1994) Read More »