A Pieces of the Sky nem koncepciós album abban az értelemben, hogy lineáris történetet mesélne — de van benne valami mélyebb egység, ami túlmutat egy egyszerű dalgyűjteményen. Harris itt nem arról beszél, hogy ki ő, hanem arról, hogy milyen kérdésekkel küzd: mi marad utánunk, amikor valaki elmegy? hogyan lehet továbblépni, amikor minden ismerős szétesett? van-e remény, amikor az ember úgy érzi, már nem bír tovább? Ezek a kérdések végigvonulnak az albumon, és minden dal egy-egy próbálkozás a válaszkeresésre.
Az album tizenegy dala közül csak egyetlen saját szerzemény van: a „Boulder to Birmingham”, amelyet Harris Bill Danoff-fal közösen írt, és amely Gram Parsons halála utáni gyászát dolgozza fel. Ez a dal az album érzelmi centruma — a többi szám pedig ezt a centrumot veszi körül, különböző irányokból közelítve ugyanahhoz az érzéshez. Harris tudatosan választott feldolgozásokat: nem azért, mert nem volt mit mondania, hanem mert mások szavaiban is megtalálta azt, amit érzett. A dalválasztás így egyfajta önportré lett — Harris nem saját szövegekkel mutatta meg, ki ő, hanem azzal, hogy mit választott ki mások dalai közül.
A Louvin Brothers „If I Could Only Win Your Love” című dala egy hagyományos country ballada a szerelem reménytelenségéről — de Harris előadásában nem keserű, inkább elfogadó. Nincs benne düh, csak a felismerés, hogy van, amit nem lehet megváltoztatni. A Felice és Boudleaux Bryant „Sleepless Nights” című száma szintén veszteségről szól, de itt már az álmatlanság, a nyugtalanság jelenik meg — amikor az ember tudja, hogy vége van, de még mindig nem tudja elengedni. Ezek a dalok egyszerűen csak leírják, milyen az, amikor valami elveszett.
De az album nem csak gyászról szól. Harris bátran nyúlt popzenei anyagokhoz is: a Beatles „For No One” című dalát country-folk hangzásba ültette át, és ezzel megmutatta, hogy a veszteség nem műfaji kérdés — az emberi érzés ugyanaz, akár rock, akár country formában jelenik meg. Shel Silverstein „Queen of the Silver Dollar” című dala egy elszállt álmokról szóló konyhai dráma — egy nőről, aki egykor szép volt, és most már csak a saját múltjában él. Harris itt nem ítélkezik, csak megmutatja ezt az életet, és hagyja, hogy a hallgató maga döntse el, mit gondol róla.
Dolly Parton „Coat of Many Colors” című dalát Harris azért választotta, mert az szegénységről, de méltóságról szól — arról, hogy az ember lehet szegény, de attól még nem kell szégyellnie magát. Merle Haggard „The Bottle Let Me Down” című száma egy ivódalról szól, ahol az ember menekülni próbál a fájdalomtól, de rájön, hogy az alkohol sem segít. Ezek a dalok mind különböző élethelyzeteket mutatnak meg, de mindegyikben ott van a közös motívum: az ember küzd, és próbál túlélni.
Rodney Crowell „Bluebird Wine” című dala talán az egyetlen a lemezen, amely valódi lendülettel bír — ez egy gyorsabb, energikusabb szám, amely arról szól, hogy néha az ember egyszerűen csak élni akar, nem gondolkodni. Danny Flowers „Before Believing” című száma viszont visszahozza a kétséget: óvatosságról szól, arról, hogy mielőtt hinned valamiben, jobban jársz, ha kétszer is meggondolod.
Az album címe, Pieces of the Sky, szó szerint „égdarabokat” jelent, és ez a metafora pontosan leírja, mi ez a lemez. Az ég — mint a végtelenség, a szabadság, a remény szimbóluma — itt darabokra hullt, és Harris ezeket a darabokat próbálja összeszedni. Nem egészíti ki őket, nem próbálja visszarakni az eget olyan formába, amilyen volt — csak összegyűjti a darabokat, és megmutatja, hogy így is van bennük szépség. Az album nem ad választ arra, hogyan lehet továbblépni — de megmutatja, hogy lehet együtt élni a veszteséggel, a bizonytalansággal, a törékenységgel.
A Pieces of the Sky Emmylou Harris áttörő albuma, amely egyszerre tiszteletadás a country hagyományainak és merész kilépés a műfaji keretek közül. A feldolgozások és az egyetlen saját dal – a „Boulder to Birmingham” – együtt rajzolják ki egy új hang születését: érzelmes, tiszta és időtlen. Brian Ahern producer organikus megközelítése, a Hot Band hangszeres világának frissessége és Harris fegyelmezett érzékenysége olyan debütöt hozott létre, amely máig az Americana alapköve.
Megjelenés: 1975. február 7. Felvétel: Enactron Truck, Los Angeles, California; Track Recorders, Silver Spring