Rock

Still Loving You

Scorpions – Still Loving You

A Scorpions Still Loving You-ja hat és fél perc alatt jut el a suttogástól a robbanásig: tiszta, sztereóban szétnyíló gitárok, egy Gisz-moll melankólia, majd egy powerchordokból épülő refrén, ami minden visszatéréssel nagyobbra nő. 1984-ben, a Love at First Sting csúcspontján a német banda bebizonyította, hogy a legtisztább szerelmes balladákat rockzenekarok írják, és hogy egy hat és fél perces lassú is lehet stadionméretű. A következőkben megnézzük, hogyan érlelődött a dal hat évig, mit keres a szövegében a berlini fal, kik álltak a hangzása mögött, és miért okozott állítólag baby boomot Franciaországban.

Scorpions – Still Loving You Read More »

Depeche Mode: Songs Of Faith And Devotion (1993)

A Songs of Faith and Devotion annak a pillanatnak a lenyomata, amikor egy zenekar nem csak hangzásban, hanem lélekben is átalakul. A precíz elektronika helyére élő dobok, torz gitárok, gospel- és szakrális tónusok kerülnek, és a dalokban ott van a küzdelem, az önpusztítás és a megváltás utáni vágy. Eleinte sokan értetlenül álltak előtte, ma azonban az egyik legmélyebb DM-albumnak tartják. A következő sorok arról szólnak, miért működik még mindig ilyen brutálisan emberien.

Depeche Mode: Songs Of Faith And Devotion (1993) Read More »

Halsey

Halsey: The Girl in the Tower (2026)

Öt perc sem telik el, Halsey már vörös fényben járja be a színpadot, később a földön fekve gitározik, körpogót nyit a tömegben, majd felgyújtja maga körül a tornyot. A The Girl in the Tower tizenhat dala több európai fesztiválról érkezik, a film mégis egyetlen vad, jól felépített estének hat. A nagy slágerek sem állítják le: a Without Me akusztikus gitárral indul, aztán ugyanúgy visszatalál a zajhoz. Ez a hetvenöt perc Halsey-t abban a szerepben mutatja, amelyik most a legjobban áll neki: a zenekar előtt, gitárral a kezében, a közönséget keményen megdolgoztatva.

Halsey: The Girl in the Tower (2026) Read More »

Fleetwood Mac

Fleetwood Mac – Go Your Own Way

A „Go Your Own Way” úgy lett a Rumours első kislemeze, hogy a dal címzettje ott állt a másik mikrofon mögött. Buckingham Stevie Nicksről írta, Nicks pedig hiába kérte, hogy vegye ki a legbántóbb sort. Mick Fleetwood közben a Rolling Stones egyik számából próbálta kibányászni a dobmintát, végül saját, félrebillenő ritmust talált; egy Los Angeles-i lemezlovas élő adásban még az egyest sem találta benne. A záró gitárszólót öt-hat felvételből fésülték össze, ezért Buckinghamnek utólag meg kellett tanulnia a saját szólamát. A cikkben szétszedjük ezt a három és fél percet, a stúdióvitáktól a 963 koncertig, és megnézzük, hogyan fér meg benne egy hatalmas refrén és egy hamisnak tartott vád.

Fleetwood Mac – Go Your Own Way Read More »

DepecheUltra

Depeche Mode – Useless

A Useless öt perc alatt megmutatja, mennyi minden elfér egy igazán jól összerakott dalban. Martin Gore piszkos bluesriffje, Doug Wimbish élő basszusa, Tim Simenon vágott dobjai, Dave Gahan visszafogott éneke és az a kéthangos gitárszóló együtt olyan súlyt adnak neki, amely közel harminc év után sem kopott meg. Különösen meglepő, hogy mindez éppen a Depeche Mode első Alan Wilder nélküli, fáradt és bizonytalan korszakából érkezett. A Useless egyszerre rockdal, elektronikus stúdiómunka és remek hangrendszerteszt. A cikkben azt keressük, hogyan lett a múlt terheiből ilyen kortalan telitalálat.

Depeche Mode – Useless Read More »

Olivia Lollapalooza

Olivia Rodrigo: Lollapalooza Brasil (2025)

Olivia Rodrigo úgy érkezik meg Interlagosba, mintha az első dal előtt már fél órája tartana a koncert. A zenekar torzított gitárokkal hajtja, ő pedig rohan, kiabál, gitárt ragad, majd a zongoránál több tízezer embert vesz rá a közös éneklésre. A brazil közönség minden refrént teljes hangerővel ad vissza, ettől a GUTS World Tour fesztiválváltozata tömörebbnek és még elevenebbnek hat. A „drivers license” közös vallomás, a „bad idea right?” játékos káosz, a „good 4 u” alatt pedig egyszerre ugrál Interlagos. Ez a koncertfilm azért működik, mert a düh, a humor és a sebezhetőség végig ugyanabban a lendületben marad.

Olivia Rodrigo: Lollapalooza Brasil (2025) Read More »

Radiohead: In Rainbows From the Basement (2008)

2008 áprilisában a Radiohead közönség nélkül játszott el tizennégy dalt a londoni Hospital Club stúdiójában. Az In Rainbows From the Basement azért maradt megkerülhetetlen felvétel, mert láthatóvá teszi azt, amit az album sűrű, csillogó hangzása gyakran elfed: Phil Selway fegyelmezett dobját, Colin Greenwood basszusának súlyát, a három gitáros egymásba kapcsolódó szólamait és Nigel Godrich pontos térkezelését. Öt időkódon keresztül mutatjuk meg, mire érdemes figyelni, majd a rajongói kultusz mellé odatesszük a józan ellenvetéseket is: a teltebb stúdióhangot, a Videotape vitáját és a hiányzó Jigsaw Falling Into Place kérdését.

Radiohead: In Rainbows From the Basement (2008) Read More »

Pearl Jam 1

Pearl Jam – Black

A „Black” úgy lett a Pearl Jam egyik legnagyobb dala, hogy a zenekar mindent megtett azért, hogy ne váljon hagyományos slágerré. A zene még „E Ballad” címen jutott el Stone Gossard kazettáján egy huszonöt éves San Diegó-i benzinkutashoz: Eddie Vedderhez. 1991-ben felkerült a Tenre, de Vedder megvétózta a kislemezt és a klipet is. A rádiókat ez nem érdekelte. Huszonöt hétig tartották a Billboard listáján, magasabbra emelve a díjnyertes „Jeremy”-nél. 2026 februárjában, harmincöt évvel később, a „Black” visszatért a slágerlistára. Mi tart életben ilyen sokáig egy dalt, amelyet saját énekese próbált megóvni a slágergépezettől?

Pearl Jam – Black Read More »

AM1

Arctic Monkeys – I Bet You Look Good on the Dancefloor

2005 őszén az Arctic Monkeys úgy került a brit kislemezlista élére, hogy a közönsége már jóval a hivatalos kiadás előtt megvolt: a demóikat ingyen osztogatták, a rajongók pedig a MySpace-en terjesztették őket. Az „I Bet You Look Good on the Dancefloor” volt az a három perc, amelyik ezt a grassroots hullámot országos jelenséggé változtatta, és megnyitotta az utat egy olyan pálya előtt, amely egészen az AM világsikeréig vezetett. A következőkben végigvesszük, hogyan robban be egy banda ezzel a dallal, kik álltak mögötte, és miért szól máig frissen.

Arctic Monkeys – I Bet You Look Good on the Dancefloor Read More »

Radiohead – Weird Fishes / Arpeggi

Négy gitár, ugyanaz a négy akkord, és egy olyan csillámló szövet, amelyben a fülnek nehéz követni, melyik hang honnan jön. A Radiohead 2007-es In Rainbows albumának egyik csúcspontja a Weird Fishes / Arpeggi, ahol Steve Reich minimalizmusa és a tenger mélye találkozik egy lefelé tartó, mégis felszabadító dalban. A RateYourMusicon 2007 legjobb száma. A következőkben megnézzük, hogyan épül fel ez az öt és fél perc, és miért lett egy sokáig átugrott dalból fan favourite.

Radiohead – Weird Fishes / Arpeggi Read More »