Rock

NIN

Nine Inch Nails – Closer

A Nine Inch Nails 1994-es Closere táncolható ipari zene, amelyben egy Iggy Poptól kölcsönzött dobminta, egy fojtott analóg basszus és egy torzított zongora épül hatperces, folyamatosan táguló energiatömbbé. Trent Reznor a legfülbemászóbb dallamba csomagolta a The Downward Spiral talán legsötétebb gondolatát, és pont ezzel csinált crossover slágert egy lényegében kétakkordos dalból. A következőkben megnézzük, hogyan készült a szám a hírhedt Le Pig stúdióban, mit jelent valójában a félreértett refrén, és miért lett a klipje minden idők egyik legismertebb videója.

Nine Inch Nails – Closer Read More »

Pink Floyd: Wish You Were Here (1975)

A Wish You Were Here a Pink Floyd egyik legösszetettebb albuma: személyes veszteség, zeneipari tapasztalatok és tudatos stúdiómunka találkozik benne. A cikk részletesen végigmegy az album keletkezésének körülményein, a Shine On You Crazy Diamond felépítésén és szövegvilágán, valamint azon, hogyan vált ez a lemez az elmúlt évtizedek egyik fontos audiofil és konceptuális referenciájává. A fókusz a konkrét döntéseken, a szerkezeti megoldásokon és azokon a rétegeken van, amelyek csak idővel, alapos hallgatás után válnak igazán érthetővé.

Pink Floyd: Wish You Were Here (1975) Read More »

U2: The Joshua Tree (1987)

Amikor 2002-ben megjelent, kevesen sejtették, mekkora hatása lesz: a Come Away With Me lassan lépdelt előre a listákon, majd a Billboard első helyéig jutott, és az Év Albuma Grammy-díjat is elnyerte. 2005-ben Diamond minősítést kapott, azóta pedig világszerte több mint 27 millió emberhez jutott el – ezzel a valaha megjelent legsikeresebb debütáló albumok közé került. A számok lenyűgözőek, de ennél sokkal fontosabb, hogy ez a lemez a csenddel és finomsággal hódított. A következő sorok arról szólnak, miért működik még mindig ilyen erősen.

U2: The Joshua Tree (1987) Read More »

Chris Cornell: Euphoria Mourning (1999)

1999-ben ezt az albumot sokan csak átmenetnek látták: egy szólókitérőnek a Soundgarden feloszlása után, két korszak között félúton. Nem illett a korabeli rockkánonhoz és nem volt benne rádiós sláger sem. Ez az album inkább egy állapotot rögzít: azt, amikor valaki még nem tudja, milyen irányba indul tovább, és nem is próbálja eldönteni erőből. Az Euphoria Mourning nem tör utat magának látványosan — hanem csendben találja meg azt, aki nyitott felé. A következő sorok arról szólnak, miért működik sokkal mélyebben egy album, ha megpróbálsz a mélyére ásni.

Chris Cornell: Euphoria Mourning (1999) Read More »

Republic: Indul A Mandula!!! (1991)

Van album, amely egyszerűen csak jókor találkozik az emberrel. Az Indul a mandula!!! ilyen volt: az első daloktól kezdve életérzésként terjedt, nyári táborokban, kollégiumi folyosókon, kisebb majd nagyobb koncerteken. A Republic itt még nyers, lendületes, és nem akart mindenkihez szólni; minden sor és minden refrén egy pillanatnyi igazságot rögzít arról, milyen volt felnőni a 90-es évek elején. Ez az írás arról szól, hogyan született meg ez a lemez, és miért térünk vissza hozzá ma is, amikor egy friss jubileumi vinylt teszünk a lejátszóra.

Republic: Indul A Mandula!!! (1991) Read More »

Jeff Buckley: Grace (1994)

Amikor 2002-ben megjelent, kevesen sejtették, mekkora hatása lesz: a Come Away With Me lassan lépdelt előre a listákon, majd a Billboard első helyéig jutott, és az Év Albuma Grammy-díjat is elnyerte. 2005-ben Diamond minősítést kapott, azóta pedig világszerte több mint 27 millió emberhez jutott el – ezzel a valaha megjelent legsikeresebb debütáló albumok közé került. A számok lenyűgözőek, de ennél sokkal fontosabb, hogy ez a lemez a csenddel és finomsággal hódított. A következő sorok arról szólnak, miért működik még mindig ilyen erősen.

Jeff Buckley: Grace (1994) Read More »